Családtól családig

Én, aki a matematikában nem nagyon jeleskedtem a diákévek alatt kijelenthetem, hogy kicsit sem voltunk barátok a számokkal. Ezért meg sem fordult a fejemben soha, hogy a számok mekkora jelentőséggel bírnak majd az életemben.
 
Ma 21. éve (ami ha összeadjuk 2+1=3) december 03-án (mind a két szám összeadva 3 – 3), kifordult az addigi életünk a sarkából. Bár akkor csak azt láttuk, hogy túléltünk egy frontális ütközést egy kamionnal, amiben az egész családunk ottmaradhatott volna, de szerencsére fizikailag mindenki megúszta könnyebb sérülésekkel.
 
Ekkor volt a fiam 2,5 hónapos, a kislányom 8 éves, az édesanyjuk 32 én 35 éves, és ezeket a számokat ha összeadjuk 8 + (3+2=5) + (3+5=8) = 21, ami összeadva ugyancsak 3.
A három a tanítóság száma, bár akkor erről mit sem tudtunk. Örültünk, hogy élünk, és az, hogy ez az ütközés életünk legnagyobb tanítójává fogja kinőni magát, egyikünk fejében sem fordult meg. Mint ahogy azt sem gondoltuk, hogy ez az ütközés csak az a hógolyó volt, amiből később lavina lett, ami vitt mindent, ami az útjába került. Vitt hazugságot, hitrendszert, gondolkodásmódot, elképzelést, vágyat, beidegződést, és senki nem gondolta azt sem, hogy a lavina csak a folyamat kezdete, mert a hótömeg eltakarítása jelentette az igazi kihívást.
 
Fel sem tudom fogni, hogy mennyit tanultam az elmúlt 21 év alatt. Az külön jelentőséggel bír, hogy ezeknek a tanuláspiramisoknak a legmagasabb csúcsai a családom tanításai.
Mint ahogy azt sem tudtam, de még csak egy kósza gondolattal sem sejtettem, hogy az ütközés pillanata egy csapásra változtatta meg, és formálta át az életemet, és váltam mezőgazdasági vállalkozóból gyógyítóvá, tanítóvá.
 
Sokat hallhattatok tőlünk a sebezhetőségről már eddig is, és sokat fogtok még ezután is, hiszen ebben van az az erő, ami képes a sarkaiból kiforgatni a régi világodat, és képes óriási erővel a megfelelő, a helyes, a lélek, az önazonos irányba fordítani, és felemelni, megtanít szárnyalni, repülni téged is.
Igen ám, de a magosság előtt, illetve a folyamat közben éppen úgy, ahogy az aranymetszés csigavonala mutatja nekünk, kikerülhetetlenül meg kell éljük a mélységeket is, hiszen ez az élet rendje, folyamata.
 
Kezdjük a sebezhetőséget velem. Mit tanultam meg ezalatt a 21 év alatt?
• Ezt a világot, az ezotéria, a spiritualitás világát megismerve egycsapásra úgy éreztem, hogy hazaértem, pedig erről a világról nulla ismeretem volt ez előtt, olyat sem ismeretem, aki olyat ismert…
• Elindultam az önismeret rögös útján, amiről számomra csak jóval később derült ki, hogy az egyik oldalán a pokol van, a másikon pedig a mennyország.
• Önmagamat egyre jobban megismerve, rátaláltam egy új, ismeretlen önmagamra, aki az addig biztonságot nyúltó család védőhálóját elkezdte nagyon szűknek érezni.
• Egyre jobban szerettem, tiszteltem önmagam, és a családomat is, és ennek ellenére folyamatosan nőtt a távolság köztünk, egyre inkább nem tudtunk közös nevezőt találni.
• Időközben megismertem Tündit, és 2016-ban a családomtól visszaköltöztem a szüleimhez, és Tündivel elkezdünk egy új életet építeni, kicsit együtt, kicsit külön, ingázva Szentes, és Budapest között. Folyt az élet tovább, lépkedtem családtól, családba.
• Addig is sokat tanultam, de az elmúlt 5,5 év olyan mélységeket, és olyan magasságokat, olyan meghalásokat, és olyan újjászületéseket hozott, amit csoda, hogy kibírtam ép ésszel.
• A gyermekeim részéről a totális megtagadástól, az őszinte egymásra találásig, a legmélyebb elkeseredéstől az összeborulásig minden volt, és nagyon hálás vagyok nekik, mert a legnagyobb tanításokat kaptam tőlük.
• Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy gyermekink édesanyja azóta sem áll velem szóba, úgyhogy még korántsem sikerült mindent megoldani, de ami késik, az nem jön időben, mint tudjuk…
• Tündi gyermekei, és családtagjai viszont teljes értékű családtagként fogadtak, és tartanak számon a mai napig, ami nagy öröm.
• Mint ahogy az is, hogy a kislányom bő egy hónap múlva ad életet második unokámnak, és a kisfiam pedig a nyár végén hozzánk költözött, így újra együtt élünk.
 
Tudom, hogy benned, aki ezeket a sorokat olvasod, sok gondolat felszínre került, keresed a kapcsolódást, hogy mivel tudsz egyetérteni, illetve mivel nem.
Ez a hét az igazság hete, és ezen a héten a hit gyertyája ég!
 
Ezen a jeles napon több szempontból is fontosnak érzem kimondani az igazságot, azt az igazságot, ami a lelkem legmélyének igazsága, és tanúbizonyságot tenni abbéli hitem felöl, miszerint a család a legfontosabb kapocs, és kötelék, akkor is, amikor minden veszni látszik.
 
Hálás vagyok az életemért, a döntéseimért, a megtapasztalásaimért, csodálatos szüleimért, az intézményért, amit egy szóban úgy foglalhatunk össze, hogy család.
 
Aranymetszés mentor
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük