Te tisztában vagy vele, hogy milyen örökséget hagytak rád az őseid?

Ez egy kicsit hosszú lesz, de érdekes, ígérem! 😀
 
A minap kezembe került ez a régi fotó, amelyen a családom látható. Most jöttem rá, hogy talán ez az egyetlen kép, ahol együtt vagyunk: a szüleim, az öcsém, és mind a négy nagyszülőm. Csak a kisebbik öcsém hiányzik a képről, mert akkor ő még nem született meg.
Sok szép emléket hozott fel ez a kép, eszembe jutottak a régi karácsonyok… 🥰
 
…amikor apukám fából készített nekem babakocsit, amikor elmentünk sétálni a Mamával szenteste délutánján, míg anyuék díszítették a fát… 🥰
Ezek olyan élmények, amelyek beleégnek az ember lelkébe, és amikor felnő, próbálja ő maga is ugyanazt a szeretetet, melegséget átadni a saját gyerekeinek.
 
Én is így tettem, és hol sikerült, hol nem… nyilván mindannyian követünk el hibákat, ahogyan biztos a mi szüleink és nagyszüleink is.
De nem az a dolgunk, hogy ítélkezzünk felettük, vagy éppen saját magunk felett, hanem az, hogy szeretettel másként cselekedjünk, éljünk tovább.
 
Nem csak a szép, szeretetteljes dolgokat kapjuk meg, és adjuk tovább, hanem az ősök fájdalmait, veszteségeit, háborús élményeit, gyermekvesztést, halált, vagyonelkobzást és elhallgatott családi titkok lenyomatait is.
Gyakran nem is vagyunk vele tisztában, hogy hogyan, és mennyire ismételgetjük az őseink cselekedeteit, rosszabb esetben traumáit, amire például egy családállítás során fény derülhet.
 
Ezzel én is így jártam, amikor egy dédnagymamámmal kapcsolatban kaptam olyan információkat, amik rádöbbentettek a fenti igazságra, hogy mekkora jelentősége van a generációs örökségemnek.
 
A családi trauma akkor tud feloldódni, ha valaki a családban hajlandó vele szembenézni, és integrálni, ezzel felszabadítva az utódokat a traumaismétlés terhe alól.
Evvel nem csak a saját életét váltja meg, hanem az utána jövő generációkét is.
 
Amikor a mentorprogramban a konzultációk során családkutatást végzünk, akkor a felmenőidről általad ismert információkat rendszerezzük, és megkeressük azokat az ismétlődő mintákat, amik akadályoznak téged abban, hogy a saját életedet éld.
Már maga a tudatosítás is oldás, de ennél még tovább megyünk.
 
Az oldás során a helyedre kerülsz a családi hierarchiában, helyére kerül a tisztelet, a szeretet, és már nem akadályozó tényezőként, hanem támogató erőként lesz jelen az életedben.
 
Bert Hellinger, a családállítás atyja szerint:
“Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni.”
 
Ez is az önismereti folyamat fontos állomása, amelyben szívesen segítek, ha kéred. 🥰
 
Könyves Tóth Tünde
Aranymetszés mentor
0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük