Nem a kitartásoddal van baj – mit csinál a tested, és a lelked, amikor elfáradsz?
Január környékén sokan fordulnak maguk ellen, vagy kezdik el hibáztatni saját magukat.
Nem hangosan, nem látványosan – inkább csendben.
„Nem bírom végigcsinálni.”
„Megint feladtam.”
„Másoknak miért megy, nekem miért nem?”
…és közben gyakran megjelenik valami a testükben is – feszül a nyak, megfájdul a derék, és már reggel fáradtan ébrednek.
A legtöbben ezt két külön problémának látják:
– mentálisan „nem vagyok elég kitartó”
– testileg „valami baj van a gerincemmel”
Pedig nagyon gyakran ugyanannak a túlterhelésnek a két külön jelzéséről van szó.
Amikor a rendszer túlterhelődik
A test és az idegrendszer elsődleges feladata nem az, hogy fejlődjön, hanem az, hogy biztonságban tartson.
Ha túl sok az elvárás, ha túl gyors a tempó, ha túl régóta nincs valódi megállás, akkor a rendszer fékezni kezd.
Mentálisan ez így jelenhet meg:
- elfogy a motiváció
- jön az „úgysem megy”
- megszűnik a lendület
Testileg pedig így:
- befeszül a gerinc
- fájni kezd a derék vagy a nyak
- megjelenik a merevség, a nehéz érzés
Ez nem hiba, hanem védekezés.
A gerinc különösen érzékeny a túl sok teher „tartására” – amikor hosszú ideje visszük tovább azt, amit egyébként már nem bírunk.
A feladás nem gyengeség
A legtöbb ember nem azért adja fel az újrakezdést, mert lusta vagy következetlen…
…hanem mert egy már eleve kimerült rendszerrel akar változást indítani.
Ilyenkor a test gyakran hamarabb szól, mint az elme.
A fájdalom, a feszülés, a nehézség sokszor azt üzeni:
„Ez most túl sok.
Nem bírom így.
Nem bírom ilyen tempóban.”
Kineziológusként ezt gyakran látom a klienseimnél is, és őszintén, most én is ebben az állapotban vagyok.
A 2025-ös év nagyon nehéz volt sok szempontból, a már nem tartható, nem engem szolgáló dolgok elengedése napi szinten jelentkezett, és év végére nagyon elfáradtam. Mindig igyekszem megoldásban gondolkodni, de december végén már én is csak azt kérdeztem magamtól: „mi jöhet még…?”
Mi lenne, ha nem magadat hibáztatnád?
Mi lenne, ha a kérdés mégsem ez lenne:
„Miért nem bírom végigcsinálni?”
hanem inkább ez:
„Milyen állapotban próbálom végigcsinálni?”
A tested nem ellened van, nem akadályozni akar, hanem jelez, amikor már túl gyors, túl sok, túl régóta tart…
Ha most csak ennyi fér bele
Nem kell változtatni.
Nem kell elengedni.
Nem kell újratervezni.
Elég, ha ma nem saját magadat hibáztatod azért, aminek valójában a túlterhelés az oka.
Ez nem a vég, ez egy megállási pont.
Lehet, hogy nem az a baj, hogy most feladod.
Lehet, hogy az a baj, hogy túl sokáig nem vetted észre, mennyire elfáradtál.
És a tested és a lelked most végre megszólalt.
Az újratervezésben segítségedre lehet:
Újratervezés – Találd meg újra önmagad és a céljaid! ebook
Ha szeretnél a témáról orvosi–egészségügyi megközelítésből is olvasni, itt találsz néhány hiteles, magyar nyelvű forrást:
