Nem gyorsabb tempó kell, hanem stabilabb – az új ritmus kialakulása
Sokan azt gondolják, hogy ha valami nem működik, akkor többet kell beletenni.
Több erőt.
Több időt.
Több akarást.
Pedig sok folyamat nem azért akad el, mert kevés a lendület, hanem mert nincs, ami megtartsa.
A változás nem futóverseny
Az első hetekben megálltunk.
Észrevettünk.
Nem ítéltünk azonnal.
Aztán lassan megjelent az élmény, hogy egy-egy apró lépésnek mégis van hatása.
Ez a pont arról szól, hogy ezekből a lépésekből ritmus legyen, ne egyszeri fellángolás.
Mert ami nem illeszkedik az idegrendszerhez, azt a test előbb-utóbb elengedi.
Mit jelent a stabilitás?
Nem fegyelmet.
Nem állandó teljesítést.
Hanem ezt:
- tudod, hol van a határod
- észreveszed, mikor feszítesz túl
- megállsz, mielőtt elfogysz
- vissza tudsz térni önmagadhoz
Ez a fajta stabilitás lassabb, de megtart.
Kontroll ott, ahol valóban szükség van rá
Sok feszültség abból fakad, hogy olyan dolgokat próbálunk irányítani, amelyek nem rajtunk múlnak.
Mások reakcióit.
Az időzítést.
A „hogyan kellett volna”-t.
Az új ritmus ott kezdődik, ahol a figyelem visszatér arra, ami tényleg a tiéd:
- hogyan indítod a napod
- mennyit vállalsz
- mikor állsz meg
- hogyan beszélsz önmagaddal
Ez nem kevés.
Ez alap.
A test, mint iránytű
A test sokkal hamarabb jelzi, ha valami nem fenntartható, mint ahogy azt fejben belátnánk.
Feszülés.
Nehézség.
Kimerültség.
Nem azért, mert „nem bírod”, hanem mert túl sokáig vitted.
Az új ritmusban a test nem akadály, hanem tájékozódási pont.
Zárás
Lehet, hogy nem gyorsabban kellene haladnod.
Lehet, hogy stabilabban.
Olyan tempóban, amit nem kell újra és újra feladni.
A változás sokszor nem ott válik tartóssá, ahol nagyot lépünk, hanem ott, ahol végre nem hagyjuk el magunkat közben.
Az újratervezésben a későbbiekben segítségedre lehet:
Újratervezés – Találd meg újra önmagad és a céljaid! ebook
