Válságban?

Úgy érzed fenekestől felfordult a világ? Ez – mint ahogy előző levelemben írtam – 2000-ben kezdődött el úgy isten igazán. Elkezdődött egy intenzív folyamat, mindenki keres, de valódi megtalálások, találatok helyett sokkal inkább a fékevesztett keresés – kiábrándulás –  rehabilitálódás váltja egymást sokszor évekig, majd újabb remény, újabb esély, és kezdődik minden előlről. A boldogság pedig továbbra is egyedül, megéletlenül várja, hogy rátaláljon a gazdája, közben kényszer kapcsolatok, és/vagy kényszerű szétválások, sorsdömping, és sorstalanság van jelen egyszerre.

Ahogy látszik, impulzushiánnyal nem kell számolni az igaz, de ez nem jelenti azt, sőt, hogy ne vágynánk a megnyugvásra, a békességre, a csendre, valami emelkedettre, ami fölé segít ennek az energetikai szuroknak. Ez az, amire a lelkedben vágysz ugyan (legtöbbször kimondatlanul), de követhető példát, fényt az alagút végén nem látsz, de tudat alatt keresed, keresed, keresed…