Sikertörténetek

• Kedves János, fogadd szeretettel odaadó elkötelezettséggel, Áldással válaszomat, a tudatlanságtól a tudatosság felé! Láss csodát!
  2018. novemberétől nem dolgoztam, a felmentési időmet töltöttem, és őszintén szólva, már alig vártam, hogy otthon lehessek. Hat hónapon keresztül saját magam próbáltam testileg – lelkileg  regenerálódni: jóga, reumatológiai kezelések, gyógytorna, vízi torna, masszázs, segítségével, de kevés javulást tapasztaltam. 1998 tavaszától, 2018. közepéig, 10 érzelmileg mélyen érintett személyt veszítettem el, ebből ötöt munka mellett ápoltam, és gondoztam, plusz 25 év ápolási, 40 év közalkalmazotti munkaviszony segítőként, elég volt. Kilátástalanságot, bizonytalanságot éreztem, keveset aludtam, éjszakáim nyugtalanul teltek, alig – alig tudtam járni. Ekkorra már napi rendszerességgel meditáltam keresve a lelki békémet, a nyugalmamat, de sokszor úgy éreztem hiába, mert közben folyamatosan, hatalmas fájdalmakat éltem át, főleg  éjszaka,  amire rendszeresen hideg vizes tust alkalmaztam, de gyógyszert nem szedtem. Tele voltam   félelemmel  nem láttam magam előtt célt, még a következő napot is nehéz volt elképzelni, és már nagyon régóta sírni sem tudtam. Ez a megfeszített folyamatos malomkerék, a másoknak, a családnak a főnökömnek megfelelni akaró KOS ÉN eljutott odáig, hogy önmagát nem kímélve, csak dolgozott – dolgozott. Kőbe, burokba, zártam magam, és ez ekkorra tudatosult bennem, hogy:
•  A mozgásom folyamatosan lassult egyre rosszabb állapotba kerültem.
• A fogyatékos otthonban eltöltött évek plusz megterhelést jelentettek számomra, de erre csak itthon döbbentem rá.
• Rádöbbentem itt vagyok, nyugdíjasként,  és még nem is ÉLTEM csak DOLGOZTAM egész életemben.
• Korlátot, bezártságot éreztem a mozgásomban, még a helyben járás is nehezen ment. A napi teendők elvégzése a főzés  is segítséggel történt, állandóan fáradtnak gyengének éreztem magam.
  Ekkor gondolkodni kezdtem, hogy itt vagyok, de ki is vagyok, mit is akarok, mi az amit elakarok kerülni, hol is kezdjem, mit szeretnék?

TUDATOSAN GONDOLKODNI, MOZOGNI, TÁNCOLNI és legfőképpen tudatosan teremteni, élni az itt és most – ban. Ezt szeretném, és arra jutottam, hogy ezért bármit MEGTESZEK!
2019. március 12.- én érkeztem Varga János természetgyógyászhoz testileg – lelkileg kimerülve. Találkozásunk előtt egy tesztet kellett kitöltenem amelyből  egészségi állapotomra következtetett.  János a terápiás segítőm, szeretettel, együtt érzőn fogadott. A  terápiákon olyan valós tapasztalatokat éltem át, mint: rezgésszám emelkedés (amiről addig azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik ilyen), különböző, addig ismeretlen érzések (önbecsülés, önelfogadás),  a magabiztosság tudatosodása, és onnantól tudtam, és éreztem is, hogy soha nem vagyok már egyedül, és ez egy egyedi, semmihez nem fogható érzés volt. Ez erőt és kitartást adott ahhoz, hogy megfogalmazzam magamnak azt, amit nem szeretnék, és azt éreztem, a mozgás és a gondolkodás lassulása örök nyomokat hagyott Bennem.
Változtattam szokásaimon:
Mint ahogy fent említettem, 2019. március 12-én volt az „első” napom, és még ebben a hónapban elkezdtem biciklizni, és onnantól, napi 15 km-t kerékpározom minden nap. Eleinte ez nagyon megterhelő volt, de elektromos „rásegitős” kerékpárral tettem magam számára jó érzéssé  a sportot. Megoldottam. Járni, még ekkor igen nehezen tudtam. Naponta jóga 1/2 – 1 óra. Sokat pihentem, feküdtem, meditáltam, olvastam, időnként már tudtam sírni is. Ez jó érzéssel töltött el. Sok-sok órát töltöttem magammal, de közben éreztem, soha nem vagyok egyedül.János a terápiás  alkalmakkor mindig utat mutatott, soha nem  ítélkezett kötelezett, még csak nem is kért, csak csendben szemlélődve, egy pár szóval tanított. Mire? Az ÉLET ISKOLÁJÁRA ! A választás szabadsága, az út iránya, és midig minden az Én döntésem volt. Az otthonomat  a Mester, és én megtisztítottuk a „negatív energiáktól”. Azóta teljes nyugalom béke, és szeretet van a házban is, és ezt unokám zavartalan 2-3 órás alvása is jelzi. Sokat olvastam, videót néztem, meditáltam.  Az élet mindig azt a könyvet, videót adta vagy nyújtotta tálcán, amely a   leghasznosabbnak bizonyult. Ha mégis szomorú lettem, mert ilyen is előfordult, különféle dologgal próbáltam magam felvidítani: 2-3 órát nevetgéléssel töltöttem tudatosan, táncoltam is rendszeresen, és továbbra is kerékpároztam napi 15 km-t, és tornáztam.
Étkezési szokásaim is megváltoztak, a tejterméket teljesen, a  vörös húsokat is kihagytam az érkezésből. Egyre jobban éreztem, hogy változom. Másként kezdtem gondolkodni is, és azokat a tevékenységeket, amelyeket nem szerettem elhagytam, vagy felületesen unalommal végeztem.  Tudatos időbeosztással dolgoztam, ha nem tudtam elkerülni valamit. Amely tevékenységeket szerettem, egyre örömtelibbé változtattam. Más ember lettem. Észrevettem egy nagyon jelentős dolgot, amit János az egyik terápiás foglalkozáson mondott: HA TE VÁLTOZOL, A KÖRÜLÖTTED LÉVŐ KÖRNYEZET ÉS AZ OTT ÉLŐK ÉLETMINŐSÉGE  IS VÁLTOZIK. A terápiás beszélgetésen ez hihetetlennek tűnt, de  később rájöttem számomra a legfontosabb igazságot mondta. Még a legelején, az életútelemzéskor kiderült, a nőiesség nem szerepelt a hozott tulajdonságaim között, ez nagyon megdöbbentett. A Mester az egyik legfontosabb feladatot tudatosította bennem, a nőiességem megélését, de hogyan, hiszen nincs is kettesem.. „Az animus a nőben élő férfi, anima a férfiben élő nő”. Akkor, abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy édesapám fiút várt, de én érkeztem, egy lány. Halála előtt sírva mondta: Kislányom nem is gondoltam, hogy Te mekkora szeretettel fogsz ápolni, pedig én nem sokat törődtem veletek. Egész  életemben mindent Én egyedül akartam csinálni, szerintem tudat alatt mindig meg akartam felelni, és mindig volt is kinek. Ma már tudom, hogy mennyire fontos hogy elfogadjuk magunkat, hibáinkkal  együtt, úgy ahogy vagyunk! Nekem ez volt az egyik legnehezebb feladatom.
Azóta már azt is tudom, hogy a férfi és a nő  közötti harmónia az  új egyensúly megléte, vagy ha nincs akkor létrejötte  rendkívül fontos.
Jelentős hogy mindkét fél egészséges legyen, hiszen ez az egész UNIVERZUMRA kihat. Az élet energia, amely folyamatosan változó, emelkedő rezgésekkel emel bennünket, ha kellő  tudatossággal bírunk. Megértettem, hogy az életútelemzés, annak értelmezése, lényegének megértése,  a mai korban milyen rendkívüli jelentőségű. A Mester segítségnyújtásának többféle módját tapasztalhattam meg a terápiás időszak 6 hónapja alatt, talán fel sem tudom sorolni, de János  a nap 24  órájában éberen együtt érezve  figyelte állapotomat, segítette energiáival, pozitív megerősítő érzésekkel utamat.

2019. augusztus végén mentem hozzá az „utolsó” alkalomra, fizikailag ekkor találkoztunk utoljára. Természetesen  bármikor hívhattam volna, ha úgy gondolom, hogy segítségre van szükségem, és érzem, mindig számíthatok is Mesteri tudására. Maximális bizalommal vagyok iránta, ami a terápia alapját, és gyógyulásom sikerét jelentette. Ekkor az intuícióm azt súgta Klári, menj a saját utadon…. Sok tapasztalati tudást átadott János, de az érzéseimet Nekem kell a gondolataimmal összehangolni, a negatív gondolatokat elengedni,
később átalakítani pozitívra. A testem, a lelkem, a szellemem akkor fog örömtelivé, és boldoggá válni, ha ezeket megtanulom!
Sok – sok gyakorlás, tudatosság következett az élet minden területén!
Az agyam folyton mondogatta, hogy mennyi sok fájdalommal fogok szembesülni „egyedül”, de jól vizsgáztam, mert önuralommal, figyelmemet fókuszálva, a fájdalmam helyére az elengedés és elfogadás érzéseit tettem. A terápiás folyamat egy pozitív lavinát indított el bennem ami, azóta is tart. Az élet tudatos értelmezése, és a tudatos  tisztánlátás  2020. áprilisban érkezett hozzám. Ekkor vált tisztává, és egyértelművé, hogy energetikai rendszereink aránytalansága,  a negatív és pozitív energiák hiánya  vagy túlfűtöttsége mennyire veszélyezteti egészségünket. Ebből keletkeznek indulataink az egyik oldalon: harag, rosszkedv, negatív energia, a másik oldalon: hit, remény, szeretet, feltétel nélküli elfogadás, és pozitív energia.
2020. Januártól, Thaj – Chi  edzésre járok hetente, az energia áramlásának érzékelése, és maga ez a mozgásforma valami megmagyarázhatatlan különlegességet indított el bennem. Örömmel elköteleződéssel végzem azóta is, naponta.
Most már nem „beteg”, hanem tudatos útkereső – szemlélődő vagyok, boldogan élem az életem. A mindennapi teendők mellett, igyekszem a családom alázattal szolgálni, úgy, hogy minden nap legyen Én időm, és a tudatos örömteli tevékenység is beleférjen mind velük közösen, mind önmagammal, a belső béke megteremtése mellett a megtalált egészségem által.

Köszönettel: Katalin