Te, és Én egy tanfolyamon találkoztunk egymással, és már talán az első szünetben oda mentem hozzád, és megkérdeztem, hogy amit te itt elmondasz, az egyrészt nagyon jó, másrészt hogy mered, vagy, hogy engedik meg ezt neked? Végig ott ültem előtted egész nap, és erősödött bennem, hogy feleségem elvesztése után, a két kislányommal való feszült, és bőven megoldásra érett helyzetben, te lehetsz az, aki valóban tud nekem, illetve nekünk segíteni. Megbeszéltünk egy találkozót, ahol a 9, és 15 éves lányaimmal jelentünk meg, mert így kérted. Ahogy mondtad, életútelemzést csináltál mid hármunknak, ja és rajzelemzést is, és ott ültünk hárman a kanapédon, és láttuk a magunk, és egymás életét, vagyis, hogy milyenek vagyunk. Ez kellett, végre elindultunk a megoldás felé. Azóta hónapok teltek el, és elmondom, hogy, hogy telt az az idő, amikor az új információ elkezdett vizsgázni az életünkben.
Én saját magam jobban tudom koordinálni az életemet, úgy érzem ugyan van változás, de nem annyira feltűnő, mint a gyermekeimen, vagy ki tudja, lehet mégiscsak? Nem forgácsolódik el az energiájuk, és a figyelmük minden felé, úgy tűnik, mintha nem érné, vagy nem érné el annyi inger őket mint addig, emiatt sokkal kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Többször felhoztam a témát nekik, és beszélgettünk, és azt mondták, hogy „Apu, ez+az nehogy azt mond már, hogy azért, van? Mondtam, hogy De. Tényleg? Igen mert a változás elindult ott benn, nekik is, és nekem is, és az a mondás jut eszembe, hogy „a hitet hallgatni kell”, vagyis amikor az ember hall, és meghall valamit, akkor az úgy bemegy. Nem tudni mennyire megy be, mennyi idő alatt ér oda, de bemegy. Ezért nagyon fontos a fizikai találkozás, hogy találkoztunk, hogy tudtunk találkozni, mert volt kitől, volt mit meghallani. Úgy is mondják, hogy ”aki nem tud olvasni, annak hiába adsz könyvet.”. Mi úgy kaptunk könyvet, hogy tudunk olvasni szerencsére.
Magamon is érzem a változást, és dolgozom is rajta. Most egy nagyon nehéz időszakon vagyok túl, mert feleségem halála után lett egy párkapcsolatom, ami két évig tartott, és most elengedtük el egymást. A végére ez olyan terhet jelentett számomra, amit nem tudtam, és őszintén szólva nem is akartam, tovább cipelni. Ráébredtem, hogy ez is része ennek a változásnak, amiben élünk, és amit megélünk. Feltettem magamnak azt a kérdést, hogy mit tudok ebből megtanulni, továbblépni, emelkedni általa, és hogyan?
Most már tudom magamról, hogy egy jó energiákkal rendelkező, intelligens férfi vagyok, bár igazság szerint eddig is tudtam, de sokat segítettél abban, hogy meg is értsem, és tudatosuljon bennem.Megértettem, és élem, hogy a változás, változást idéz elő, több szinten, így rezgésminőségekben is, és vannak, akik ezt nem tudják követni, ők leválnak. Ez történt velem, és a volt párommal is, de azóta, kialakult két hölggyel is olyan mély barátság, amire nem is számoltam. Nagyon váratlanul érkezett, de ugyan olyan kedvessé és értékessé is vált számomra szinte azonnal. Az egyik hölgy Kaliforniából keresett huszonöt év után, aki egy volt osztálytársam, aki velem álmodott, addig nem is volt Facebook-on, de csinált magának, hogy meg tudjon keresni, és megkeresett. Azóta órákat beszélünk. Közben lett egy másik hölgy is, aki teljesen új kapcsolat, de mindkettejükkel nagyon új, mégis energetikailag „nagyon ismerős, és nagyon emelkedett” kapcsolatban vagyunk. Ez annak köszönhető, hogy ezt meg tudtam lépni, el tudtam engedni azt a kapcsolatot, mert úgy éreztem, ha nem teszem meg, össze fogok belé roppanni. Azért tudtam ezt meglépni, mert azt tanítottad, hogy a saját érdekeimet nagyon figyelembe kell venni, bár eleinte azt gondoltam, hogy ez önzőség. Most érzem, hogy itt vagyok, és élvezem ezt az egész helyzetet, mert teljesen más energetikai szinten vagyok, nem érzem a nyomást a vállaimon, mert letettem a terheimet, és nagyon büszke vagyok magamra, és most eszembe jut egy mondást, ami úgy szól, hogy a szeretet az elengedésről szól.
Érdekes helyzet alakult ki így, hogy leállt a világ, új embereket ismerek meg, és olyan mintha valóban egy új világot ismernék meg, hogy tényleg egy új világ kezd kialakulni úgy bennem, és körülöttem. Most már van időm megállni, a másik embert észrevenni, van idő beszélgetni. Úgy is mondhatnám, most már jól érzem magam, rendben vagyok. Egy újabb mondás jutott eszembe, hogy : „aki gödör alján van, az ne ásson tovább”, én befejeztem az ásást, és úgy érzem kint vagyok a gödörből, és valóban Hétköznapi Hősnek érzem magam. Köszönöm
