Mint ahogy én, te is pontosan tudod, mind okkal jutunk el hozzátok, ez az idő mindig akkor jön el, amikor azt érezzük, valami változásra van szükségünk. Ezért nem volt véletlen a mi találkozásunk sem.
A beszélgetéseink után próbáltam mindazokra a dolgokra jobban odafigyelni, amire igyekeztél rávezetni.
A férjemtől való elköltözésem után találkoztunk.
Voltam én, és a személyiségem, és volt a cégem, aminek iránya, mozgása teljesen mást hozott ki belőlem, mint amilyennek szerettem volna magam. Nem szerettem már a reakciómat, amit kiváltott belőlem, úgy éreztem, ez nem én vagyok. Nem együtt fejlődtünk és nem tudtunk együtt repülni. Olyan voltam, mint egy veréb, akit ráadásul kalitkába is zártak, holott az elején „kolibribe” voltam.
A cégem harmóniájáért rengeteg szokásomon változtattam, akarva – akaratlanul – kényszerből.
Aztán eljött az az idő, amikor kitört belőlem a vibrálás, élni akarás, Rá kellett jönnöm, hogy felül kell írjam gondolkozásmódomat, amivel a jól bevált sémáimhoz ragaszkodtam, de béna kacsa voltam tőlük.
Ebből lett elég. Természetesen volt sok vita, feszültség.
Nehéz ezt így megfogalmazni, békére vágytam, belül, magamban, és arra, hogy a kislányom se legyen kitéve az állandó feszültségnek.
Azért mentem el hozzád, mert egyszerűen meg akartam találni magamban a Nőt, az értéket, cégemben az örömöt. Útmutatást szerettem volna, hogy mit kellene máshogyan csinálnom, mint eddig.
Meg kell tanulnom „gyenge”, bújós Nőnek is lennem, mindazok mellett, hogy a habitusommal sziklákat görgetek, férfimód felelős döntéseket hozok másodpercek alatt, két lábbal állok a földön és megteremtem magamnak az anyagi javaim, amiből megélek, jól élek.
Közben a házasságom romokban, és éppen válunk, a gyerekem sokat van anyukámmal, én meg lelkileg totál gatya vagyok.
De hogyan csináljam másképp???
Azután elkezdtük a közös munkát, igaz, a leghalványabb fogalmam sem volt, arról, hogy mi vár rám, annak ellenére, hogy előtte mindent részletesen meg – és átbeszéltünk, de hogy hogy lesz, az kérdőjel volt bennem.
Egyik találkozás a másik után, és kivirultam, nem részletezem, mert maga volt a csoda, de címszvakban:
- sikerült „nagyon jól” elválnom
- eladtam a közös házunkat a házunkat, és vettem egy másikat
- nő vagyok, és anya
- megtriplázódott a bevételem
- megtaláltam az igazi szerelmet
Finomra hangolt nőnek lenni, közben cégvezetőnek is, a mai napig feladat. Szerintem ez sok mindenkinek ijesztő.
Boldogan élem meg a mindennapjaim, figyelek magamra, a belső békémre, ami a zaklatottság után végre a helyére került.
Nagyon – nagyon köszönök mindent.
Puszillak: Erika
