Varga János
Az óvodás éveim zökkenőmentesnek mondhatók, már az életem utána következő részéhez képest. Az már itt is kitűnt, hogy jóval érzékenyebb vagyok az átlagtól, de ez akkor a legkevésbé sem volt az erényeim közé sorolható. Kevés barátom volt, de aki akkor megértette, és értékelni tudta a másságom, a mai napig itt van mellettem. Iskolás koromban robbant az első bomba, mert kiderült a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás mivoltom. Ezt tetézte, a sok képességhiányból táplálkozó kishitűség – önbecsülés hiánya miatti lámpaláz, ami miatt azt sem tudtam elmondani, amit nagy nehezen bemagoltam.
Ezt az örök, és kiküszöbölhetetlennek látszó válsághelyzetet a humorra való fogékonyságom ellensúlyozta. A szerelmes alkatom mellé ez a nyitottság társult küzdelmes életemben, de ezeket nem tudta értékelni a racionális világ. Ez a végletes sehová sem tartozás, és semmiben sem jól teljesítés akkora méreteket öltött, hogy kilátástalanságomat egy idő után a humor sem tudta feloldani.
Két gyermekes családapaként 35 évesen, egy kamionnal való frontális ütközés – ahol édesanyám, feleségem, 8 éves lányom, és 2,5 hónapos fiam is ott volt – hozott átütő változást. Ez a csattanás, és a tény, hogy mindannyian túléltük, olyan erejű volt számomra, hogy úgy éreztem felébredtem csipkerózsika álmomból, sőt ezt úgy éltem meg, hogy valójában akkor születtem meg a Földre. Ezzel szinte egy időben leltem rá arra a világra, amit addigi életemben nem találtam sehol, és már – már beletörődtem, hogy az, amit keresek lehet, hogy nem is létezik.
Ez az alternatív gyógyítás korokon, földrészeken átívelő ősi spirituális tudáson alapuló világa, ami varázsütésszerűen adott értelmet létezésemnek. Innentől kezdve elindult életem sikersorozata, bár a nehézségek megmaradtak, illetve átrendeződtek. A kezdeti közös családi öröm és támogatás alábbhagyott, de megtanultam, hogy mindenből épüljek amivel találkozom, és ezt építsem be a hozzám érkező, egészségre vágyó emberek sokaságának életébe is a segítségnyújtásomon keresztül. A feszültség fokozódott, az addig is, és mindig is imádott családom gondolkodásmódomat, önmagam felvállalásának mértékét, eltérő világnézetemet – érthető módon – egyre kevésbé tudta már jól tolerálni.
16 év tanulás szakmai, és emberi tapasztalás, belső vívódások, és útkeresések, csalódások, és tengernyi csoda után egy olyan döntést hoztam, amit éppen az addig eltelelt évek összetettsége hozott a felszínre.
51 évesen új életet kezdtem a mínusz nulláról, amit a „példás családi modell” okán kevesen értettek, legfőképpen a családom, ezen belül is az gyermekeim, és az édesanyjuk. Néhány ember mellett: a párom, szüleim, barátok, és a terápiára hozzám járók őszinte bizalma mellett, egyetlen egy emberre támaszkodhattam 0 – 24 – ben, saját magamra. A magány egy olyan belső utazás, az újratervezés, az újjászületés „magágya” ami minden nagy változáskor felkínálja magát a változtatni kívánó ember számára.
Ezzel újabb robbanás következett be életemben, aminek erejét arra fordítottam, hogy párommal megalapítottuk Mentorprogramunkat, amely az Aranymetszés nevet kapta. Szülővárosomban Szentesen, és országszerte tartottam előadásokat, az aranymetszés alternatív gyógyításban betöltött szerepéről, és a „nyitástól” számított egy évre kiadtam első könyvem, ami az aranymetszés a gerinc, és lélek támogatásában való alkalmazásáról szól. Alapítótársammal Könyves Tóth Tündével a világon elsőként kidolgoztuk az Aranymetszés Módszert, ezzel egy új fejezetet nyitottunk úgy a saját, mint az alternatív segítői szakma világában.
Jó, ha tudjuk, hogy minden újjászületés „halállal” kezdődik, és minden élet – időszak, szituáció, párkapcsolat, munkahely, barátság… – végén a „halál” vár ránk, azért, hogy megtanítson, hogyan „kell” újratervezni, vagyis nem belehalni a halálba, hanem újjászületni általa. Minden, a legelkeseredettebb, a legkilátástalanabb helyzet is magában hordozza az esszenciális csoda ideális megtapasztalásait, megélésének lehetőségét, amit azért nem lát meg az ember, mert más program fut benne.
A nagy változások tapasztalatom szerint egy kifutó program végét, és egy másik kezdetét igyekeznek megmutatni nekünk.
„Meghalt a király! Éljen a király!”
Egész életem szolgálatként élem meg, így a 20 éve megkezdett segítői pályám is, ami a szó szoros értelmében adta vissza az életem, és álltam be általa önként a mások egészségének, jókedvének, boldogságának újbóli megteremtésének szolgálatába. Az egyéni kezelések közben, az előadásaimon, és a könyv lapjain keresztül is az a célom, hogy a teljes odaadást, jókedvet, lendületet, egészséget találja meg, élje át aki kapcsolatba lép velem. Ez egyben az érkező ember önmagával való kapcsolódásának minőségi változását – mélységét is jelenti, aminek a boldogság, a tiszta, és tudatos jövőkép, a békesség, a belső, és külső rend az eredménye.
