Hála, köszönet, ragyogás! És nem az alagút végén, hanem itt és most az éltemben!
A 2019-es év vége és a 2020-as év eleje teljesen megváltoztatta az életemet, minden amiben hittem, amiről azt gondoltam életem végéig elkísér, megváltozott. A párom súlyos betegségben halt meg. Végig kísértem ezen az úton és én magam is bele roskadtam ebbe a szörnyűségbe, pedig azt gondoltam erős vagyok, mindig pozitívan kezelem az életet. Mindig a jót keresem a rossz dolgokban is. Azt gondoltam fel tudom dolgozni és el tudom engedni ezt a fájdalmat. Akartam, hogy így legyen.
A sokkra érkezett a Covid, vele együtt a márciusi bizonytalanság. Mivel saját vállalkozásomban dolgozom és több mint 30 ember sorsáért is felelős vagyok, a teher csak nőtt. Jött a kétségbe esés, a bizonytalanság, túléljük, vagy nem? Egyedül maradtam, pedig a családom, a kollégáim, mind mellettem álltak és a támaszaim voltak. Mégis éreztem Nekem kell valamit tennem. Nekem kell kimozdulnom a komfortzónámból. Nekem kell a magány, a fájdalom és a kétségbeesés érzését elengednem. Elfoglaltam magam, úgy tettem mintha minden rendben volna, mosolyogtam, de belül fájt, nagyon fájt.
Azt hittem elég, ha úgy teszek és sikerülni fog, de nem sikerült és erre csak akkor jöttem rá, amikor egy “véletlen” folytán Jánossal találkoztam. Elmentem egy nyelviskolába, ahol a “felkészítő” napot Ő tartotta.
Akkor és ott tudtam, nekem dolgom van vele!
Beszélgettünk és éreztem, hogy Ő az aki segíthet. Elindult a folyamat
és onnantól kezdve folyamatosan találkoztunk. Minden alkalommal könnyebben jöttem el. A harmadik alkalom felforgatta az életem, a lelkem. A közös meditáció után úgy jöttem el, mint akit fejbe vertek, vagy mint aki bedrogozta magát. Szédültem, fogalmam sem volt hol vagyok. Nem tudom hogy értem haza, vagy mivel telt az az este, csak zokogásra emlékszem.
Másnap reggel, amikor felébredtem, mintha egy új ember, egy új lélek költözött volna a testembe. Felszabadult és vidám voltam, mázsás teher tűnt el a vállamról, a szó legszorosabb értelmében. Eltűnt a fájdalom, a gyötrődés, újra megtaláltam magam, és azt éreztem ragyogó fény vesz körül, az élet szép és én újra élek! Ez a fantasztikus utazás 10 héten keresztül tartott, és nem tudok elég hálás lenni azért, amit kaptam! Köszönöm!
Azóta újra tudom, hogy mit szeretnék, a terveim, elképzeléseim úgy alakulnak, ahogyan én szeretném, és még annál is jobban, hiszen amit 20 év alatt felépítettem, a közös munka eredményeként úgy duplázódott meg a Covid alatt, hogy „nem is tettem érte semmit”.
Még van dolgom magammal, de az elképzelhető és el sem képzelhető segítséget Jánostól kaptam. Szívem legmélyebb, soha nem múló hálájával köszönöm!
Mónika
