Sikertörténetek

Honnan indultam?

Röviden:
NEM AKARTAM ÉLNI, mert nem láttam értelmét. Állandó fájdalmaim voltak, fizikai és lelki is egyaránt.
Hová jutottam eddig? Nagyon sokáig szeretnék élni, és még korán sincs vége!
Hosszabban:
2017. január 8-án úszás közben jött az érzés: Bal oldalamon a bordáimnál hatalmas szúrást éreztem. Ez egy hét múlva éjszaka megismétlődött, majd reggel is. Ekkor már levegő vétel közben is nagyon fájt / természetesen a szívemre gondoltam, be is pánikaltom, évekkel korábban Édesapám szívinfarktusban halt meg/ itt a vég ez járt a fejemben. A fájdalmam csak nem akart szűnni, mivel lelki állapotom is labilis lett, két hónap múlva elindultam az orvosokban bízva, ők megtalálják, milyen betegségben szenvedek, és majd segítenek rajtam.

• Háziorvos – röntgen -minden rendben
• Kardiológia -minden rendben
• Reumatológia -minden rendben
• Idegsebész -minden rendben
• Gerinc MR -minden rendben
• Ultrahang -minden rendben

Minden rendben? Akkor mi ez, amit érzek? Teljesen kétségbe voltam esve! Nem tudtam mit tegyek! Minden rendben, és mégis kutyául érzem magam! Hogy van ez??? Beszűkült a világ számomra. Nem tudtam rendesen aludni, mindig fáradt voltam, ekkor már pszichológiai kezelésben részesültem, mely tovább rontott lelki állapotomon. Az önbecsülésem a béka feneke alatt volt. Nem éreztem magam nőnek, nem láttam semmi jövőt, csak az állandó fájdalmat. Ekkorra már a fejem is sokat fájt. Azelőtt azt sem tudtam mi az a fejfájás. Szerető családom van, de már őket is kezdtem tehernek érezni, s nyilván számukra sem volt megfelelő ez a helyzet, pedig próbáltam titkolni a fizikai és lelki instabilitásomat. Nagy erőfeszítésembe került a hétvégére hazalátogatott gyermekeimmel töltött idő is.

• Nem bírtam elviselni az embereket.
• Féltem mindentől, sőt rettegtem.
• Nem szívesen mentem közösségbe.
• Döntésképtelen voltam.

Emlékszem mikor konkrétan rákérdeztem magamra mitől félek, akkor nem tudtam megfogalmazni. Azt éreztem nem tudok semmit megcsinálni, és soha nem is fogom tudni most már. Egy mosogatáshoz 2-3 szor hozzáfogtam, nem beszélve a főzésről. A munkahelyi teendőket is nehezen végeztem. Mindent kitaláltam, csak idehaza dolgozhassak. Persze olyan is előfordult, hogy bementem a munkahelyemre és haza kellett jönnöm. NEM BÍRTAM, sem lelkileg, sem fizikailag. Mivel a szívsebész eltiltott a tánctól ez ismételten nagy trauma volt számomra. Fáradt voltam nagyon-nagyon! És jött egy mély bűntudat, és önvád, hogy ezt nem tehetem meg a családommal!!! Állandóan azon gondolkoztam, ha nincs semmi bajom, akkor miért érzem így magam, féltem, ha nem találják meg a problémámat: hogyan tovább? Következett a hipertónia. Na, még ez is. NEM BÍROM!!! VALAKI SEGÍTSEN!!! És akkor csöngött a telefonom!

Egy ismerősöm közölte velem: Tegnap volt egy előadáson Szentesen, és azt mondta, hogy nem tudja miért, de meg kell velem osztania. Az előadó egy Varga János nevezetű Úriember, aki könyvet is írt. A YouTube-on utána tud bárki nézni, vannak fönn előadásai. Rákerestem: a „Gerincgyógyítás a lélek erejével” – nyíregyházi előadást néztem meg, s közben ámulva hallgattam. Ez az, amit kerestem!!! De Tényleg? Nem kell hinnem semmibe amibe nem akarok, nem kell fogadalmat tennem, tanulni olyat amit nem szeretnék, és nem kell mindent elhinnem sem, csak, amivel azonosulni tudok. A legközelebbi előadáson már ott ültem a nézőtéren. Nem csalódtam! Egy olyan emberközeli előadást hallgattam meg, ami teljesen elvarázsolt. Az utolsó előtti sorban ültem, ezért volt rá lehetőségem megfigyelni: ezzel nem vagyok egyedül. Másnap remegő kézzel telefonáltam Varga Jánosnak. Nagyon kellemes hangon megkérdezte mi a problémám, majd másnapra adott időpontot. Ez 2018. november 14-ke volt. Soha nem felejtem el ezt a napot. Számomra teljesen szokatlan módon elkezdett beszélgetni velem János. Valahogy azt éreztem, minden rendben, biztonságban vagyok.

Akkora tiszteletet, odafigyelést, megértést kaptam, hogy az akkorra már tele önváddal létező személyemnek, lelkemnek hatalmas ajándék volt. Ott volt a kezelő ágy is, amire nagyon nem szerettem volna felmenni. Erre ekkor nem is került sor. János elkészítette az életútelemzésem, majd rajzoltatott. Elmagyarázta őket, (persze ekkor még felét sem fogtam fel) ezután beszélt, úgy, ahogy addig még senki. Türelmes volt, intelligens, odafigyelő, és még valami volt, amit akkor még nem értettem. Elmondta itt semmit nem kötelező, nem muszáj, itt mindent szabad. (Ez a mai napig így van.) Beszélgettünk, beszélt, türelmesen hallgatott, én mondtam, mondtam. Senkinek úgy még soha nem nyíltam meg, olyan biztonságban éreztem magam. Már az első alkalommal is, és azóta is. Egyszerűen ilyen János. Már ekkor más, jobb érzéssel jöttem haza. Másnapom azzal telt, újra, és újra felidéztem, értelmeztem a kezelésen hallottakat. Alig vártam a következő találkozást. Ekkor sem csalódtam. Beszélgetéssel kezdtük, majd következett a kezelő ágy. Ekkor már vágytam rá, hogy megtudjam, hogy ott mi történik. Korábban jártam masszőrnél, csontkovácsnál, de ez valami más volt. A harmadik kezeléskor János megtanította nekem, hogy meg tudom csinálni, képes vagyok rá, és odaadtam a fájdalmam. MEG TUDTAM CSINÁLNI! VELE! Már nem szúrt az oldalam, nem fájt a fejem, tudtam aludni, és észrevettem a tartásom is megváltozott. A súlyom is elkezdett csökkenni. Ez sok-sok beszélgetés eredménye.
Volt, amikor meg sem tudtam szólalni úgy mentem oda, volt, amikor csak sírtam, sírtam, volt, amikor be nem állt a szám (közbe is szóltam állandóan), volt, amikor SOS segítség kellet, volt amikor ünnepnap volt, volt, amikor telefonon vígasztalt, hozott vissza, volt, amikor……. És JÁNOS mindig ott volt. Már saját magamnak is sok voltam, de János mindig türelmes volt hozzám. EGYETLEN EGY ESETRE SEM EMLÉKSZEM, ami az ellenkezőjét bizonyítaná.
Az egyik kétségbe esett írásomra a következő válaszlevelet kaptam:
„EZ NAGY PRÓBA, DE VAN ERŐD TALPON MARADNI. HIGGY MAGADBAN. TUDOM, HOGY „KÖNNYEBB VOLNA VISSZAESNI, DE TUDOM, HOGY TALPON TUDSZ MARADNI, MERT MEG VAN AZ ERŐD, ÉS TUDÁSOD IS.”
Abban a lelki állapotban egy ilyen törődésbe kapaszkodik az ember, biztonságot érez. János kezdett példaképemmé válni.
Az instant biblia, amit Jánostól kaptam, mindennapi olvasmányommá vált. A könyve melynek címe: A PILLANAT MŰVÉSZETE darabokban áll a sok olvasás miatt. Minden előadását megnéztem, nem is egyszer, sőt az Anyukámmal együtt is néztük. Kaptam más könyv és film címeket is tőle. Természetesen ezek csak elhangzottak, nem kötelező jelleggel. Sok-sok olyan dologról beszélt, amiről akkor még azt hittem: NEKEM NEM SZABAD!!! Mikor legelőször megkérdezte, ki a legfontosabb számomra, én természetesen megmondtam, persze akkor még nem tudtam, nem éreztem az igazi választ. Most már ha felteszik nekem ezt a kérdést a válaszom a legnagyobb lelki nyugalommal kijelentett ÉN! Erre is rávezetett!
Mikor már egyre jobban éreztem magam, láttam egy videót, ahol János kerékpározik, majd másnap elkezdtem én is elkezdtem, egészen addig folytattam, míg 15 km-re nem nőtt a reggeli távom. Közben párhuzamban változtak a körülöttem lévő dolgok is. A munkahelyemen teljes létszám csere volt, mely nagyon megviselt akkor, de utána rájöttem sokkal jobbat, többet kaptam. (A lent és fönt) Ha ezt akkorra nem tudom Jánostól, hogy ez így működik (Én mindig csak a föntre vágyakoztam, amit régen úgy gondoltam el is lehet érni) nem tudom végig csinálni. Következett a rég esedékes könyvelő csere, ezt is meg tudtam lépni.
A párkapcsolatommal is voltak gondok. Na, nem olyan szörnyűek, de engem nagyon zavartak. Volt, amit észre sem vettem, megbékéltem vele. Jánosnak köszönhetően rájöttem, igen ÉN ezt is megérdemlem, igen ezt nekem szabad, igen ez a nőiességemnek jár, igen én NŐ vagyok! Ahogy fejlődtem ezen a téren is, egyszerre azt vettem észre nem vagyok már olyan megalkuvó. Igaz közben legalább 10 szer el akartam válni, de egyszer csak a párom kezdett megérteni. Volt olyan dolog is, amit legalább 20 éven keresztül vártam, igen 20 évig vártam rá. És sikerült János valahogy megértette velem, hogy el tudom érni, amit szeretnék. Kezdett minden a helyére billeni. Elkezdtem nagyon jól érezni magam. Minden sikerült, könnyen vettem a hétköznapokat. Ami addig teher volt, az átminősült. A párom rengeteget fejlődött velem párhuzamban. Édesanyámat ismét közel tudtam engedni magamhoz, elkezdtem beszélgetni az emberekkel.
A fiam párjával voltak nehézségeink, melyben segítséget kértem Jánostól. A mai napig nem tudom mit beszéltek, de egyszer, egyetlen egyszer beszélt vele János, azóta teljesen rendben van a kapcsolatunk. Az ismerősök is észrevették valami változáson mentem keresztül. Az egyik azt mondta egyszer: Te egyszerűen repülsz. Úgy is éreztem magam, mint aki szárnyal, mindent szabad, és lehet is.
És akkor jött az újabb trauma: NEKEM EZT NEM SZABAD!!! Jöttek a rosszabbnál rosszabb érzések, önvádak: Te most mit csinálsz? Neked ezt nem szabad! Nehogy már ilyen jól érezd magad! Kész voltam: ennyi ez sem jött össze, ezt sem tudom meglépni. A tüneteim visszajöttek, de valahogy másképp. Már Jánoshoz sem akartam elmenni, hiszen nekem nem szabad! Az tartotta bennem a „lelket”, hogy János mondta: Mindennek megvan az ikerpárja, amilyen fent vagyunk, ugyan olyan lenn is. No meg az etalon rúd is, és az aranymetszés fogalma. Ezek a gondolatok keringtek a fejemben újra és újra! Egyszer már meg tudtam csinálni, akkor megy ez még egyszer! Nagy-nagy önváddal, még mindig segítség kell, más ezt megoldja 3-4 alkalommal, én meg…. és telefonáltam ismételten. Ezt ma már tudom, nagyon jól tettem. Féltem Jánosnak elege van már belőlem, miért nem értem meg egy reménytelen eset vagyok, mit képzelek én, meddig küszködik velem, és hasonló gondolatok jártak a fejemben, amit azóta tudok, ez mind az ego játéka. Ezzel a mai napig van még dolgom! Telefonáltam, és ismételten a nyugodt hang. Még aznap mehettem. És folytattuk!
Ma már a tanulója vagyok! Nagyon sokat szeretnék tanulni, hiszen van mit.
Az ember mindig saját magán keresztül fejlődik. Most már a szlogenem: Nem adom fel, hanem föl adom! Kíváncsi vagyok, mit lehet még ebből a leszületésből kihozni.
Most már tudom másabb, magasztosabb minőségben is meglehet élni az életet!
Köszönöm János!
Ildikó