Gondolkodj erről másként!
Ez azért fontos, hogy a dolgos hétköznapokban is találd meg az élményt, az örömforrást, ami mindig ott volt, és most is ott van, csupán annyi a dolgod, hogy ezt észrevedd. Ez kell ahhoz, hogy a hétköznapok során ne fásulj bele a munkádba, az életedbe, mert már ez is elég ahhoz, hogy ne csak elégedett legyél, hanem hősként is tudj önmagadra tekinteni.
Hős
A szó leggyakoribb jelentésében olyan ember, -és mindegy, hogy férfi vagy nő az illető-, aki egy történet, különösen a mítosz, mese, legenda, monda központi szereplője, vagy egy népcsoport, kultúra rendkívüli, önfeláldozó tettet végrehajtó híres egyénisége. Tehát olyas valaki, aki egy átlagos embernél lényegesen kiválóbb jellem, akinek rendkívüliek a tulajdonságai, és ezek az adottságok képessé teszik arra, hogy különleges tetteket, hősies cselekedeteket tudjon véghezvinni. Ezek a képességek nemcsak testi, fizikai jellegűek lehetnek, hanem lelki, szellemi erők is, és a hős általában megegyezik a jónak, és nemesnek tekintett tulajdonságokkal.
Férfi +
A férfiasság olyan tulajdonságok és szerepek összessége, amelyeket tipikusnak, helyénvalónak vagy elvárandónak tartanak a fiúkra és férfiakra nézve.
A férfiasság fogalma történetileg és kulturálisan változó, pl. a XIX. század férfiideálja a dandy volt, aki ma a XXI. században melléknévként azt jelenti: „finom” vagy „nagy”, és főnév formájában: ápolt és jól öltözött, önálló emberre utal.
Ezzel szemben a Ronald F. Levant leírása szerint a férfi normák a következők:
- a nőiesség elkerülése,
- visszafogott érzelmek,
- a szex leválasztása az intimitásról,
- a teljesítmény és státusz hajszolása,
- az egyén önmagára támaszkodása,
- az erő, és az agresszió képviselete, és megélése”.
Azt nem tudom, hogy ezek a normák alkalmasak lehetnek e arra, hogy megerősítsék a nemi szerepeket, de a konfliktus generálásra, elkülönülésre, félelemkeltésre, menekülésre….biztosan kiválóak.
Az viszont tény, hogy az eddig ismert történelem során, és napjainkban is a férfiak rendelkeztek több hatalommal, magasabb pozícióval a társadalomban. Az is igaz, hogy a legtöbb kultúrában a férfi és a nő elvileg és jogilag egyenrangú, de napjainkban is a meghatározó személyiségek, vezetők, uralkodók túlnyomó része férfi.
Nő +
Számos ősi kultúrában a nőknek meghatározott kulturális szerepük volt, de a modern társadalmi, nemi szerepek manapság nagyban megváltoztak. Régebben tipikus volt, hogy a foglalkozás választásában egészen a gyermekkortól kezdve a középosztálybeli nők hagyományosan házimunkát végeztek, középpontban a gyermekneveléssel. Ahogy elkezdett megváltozni ez helyzet, a munkalehetőségek is kibővültek, és a hölgyek már nem csak túlórázó gyári munkások lehettek, vagy háztartásbeli családanyák, hanem dolgozhattak például irodákban, vezető beosztásokban is, ahová elengedhetetlen volt az egyre magasabb fokú iskolai végzettség.
Ennek ellenére a családon belüli egyenlőtlenségek még most sem teszik lehetővé, hogy a nők ugyanolyan sikeresek lehessenek, mint a férfiak, mert a dolgozó nőket még mindig úgy tartják számon, mint akik elsősorban az otthoni munkáért, és a gyermeknevelésért felelősek.
Vagy ha ki is tudnak lépni ebből a sok ezer éves szerepből, akkor kénytelenek felvérteződni erős masculin jegyekkel, hogy érvényesülni tudjanak a férfiak vezette társadalomban, ami identitászavart von maga után.
Végeredményben kijelenthetjük, hogy a mai társadalmunk is erősen patriarchális berendezkedésű, a férfiak a családfenntartók, övék a vezető szerep. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nektek nőknek ne kellene az ÚJ társadalmi rendben vezető szerepet vállalni, ugyanakkor azt sem jelenti, hogy matriarchális társadalmat kellene építeni. Valójában ez a helyzet azt mutatja, hogy végre megérett a világ, és benne TI is arra, hogy egyénileg, családilag, társadalmilag, és mindezt globálisan, méltó rangra emelkedjetek, és az általatok képviselt életadó, gondoskodó, finom energiák legyenek többségben, az aranymetszés szerinti nagyobb arányban a Földön.
Istenember = Istenférfi és Istennő
Érthető, hogy a legtöbben Istent, mint a legfőbb létezőt még ma is férfiként képzelik el, pedig a nő ugyanúgy magában hordozza Isten minden tulajdonságát, mint a férfi. Mint ahogy a következő idézetből is láthatjuk, nemcsak én gondolom úgy, hogy a férfi és a nő együtt Isten képmása. „Képére és hasonlatosságára alkotta őket, férfinak és nőnek teremtette őket”. (Teremtés könyve 1,27)
Általában, ha ez a mai világunkban egyáltalán felmerül, a kisgyermek az istenképet az édesapjáról formázza meg, de felnőttként elkerülhetetlen ennek a képnek az újrarajzolása, korrekciója, hogy a saját egyénisége felszínre tudjon kerülni, és a fiatal felnőtt a saját életét tudja élni.
A felnőtté válás szempontjából fontos a másik nem tulajdonságainak is az integrálása egyéniségünkbe, vagyis mi férfiak ne csak kemények, és határozottak tudjunk lenni, hanem, gyengédek és együtt érzők is, adott esetben ne szégyelljük könnyeinket sem.
Ti nők pedig tanuljatok meg kiállni saját magatokért, eligazodni az életben, és ne álljatok meg itt, keressétek meg a saját, az idők kezdete óta hiányzó családi – társadalmi rangotokat, mert nélkületek nem volt, és nem lehet ez után sem élet, hiszen ti vagytok az életadók.
Isten férfi, vagy nő?
Erre a kérdésre, azt tudom válaszolni: Mindkettő, és Egyik sem!
Véleményem szerint Istenben megvannak azok a tulajdonságok, amelyekkel mi emberek rendelkezünk, és bennünk, emberekben is megvan minden, amivel Isten rendelkezik.
Szent Ágoston azt mondja: „Deus semper maior.” Isten mindig nagyobb!
Én azt mondom: adjunk gondolati, érzelmi, értékrendi esélyt annak, hogy mindaz, ami bennünk van, és körül vesz minket, az „egy egész” különböző elemeinek összessége. Kérdés, hogy ezt az egységet mi hívhatjuk-e Istennek? Amennyiben igen, akkor mi mindannyian Istenek vagyunk.
Istennő – Istenanya Istenférfi – Istenapa
Akkor Istennők – Istenanyák, és Istenférfiak – Istenapák volnánk? Igen! -és ha ez így van, márpedig véleményem szerint így van, akkor nem porszemek vagyunk tehetetlenül a sivatagban minden szélnek játékaként, ha nem hősök vagyunk, és lehetünk a Hétköznapjaink Hősei.
