,

Amikor folyamatosan arra törekszel, hogy ne hibázz…

Amikor folyamatosan arra törekszel, hogy ne hibázz, és állandóan tökéletesnek akarod magad mutatni, azzal pont azt éred el, hogy, éppen a legsebezhetőbb állapotodban fogsz lelepleződni.

Avagy ha félsz attól, hogy többre vidd az üzleti életben mint eddigi karriered során bármikor, akkor nagy ívben kerüld el a sebezhetőséget, nem a te pályád.

 

Gondoltad volna, hogy minden olyan élethelyzet,  amiben kiszolgáltatottnak érzed magad, de közben tűzzel – vassal megpróbálod ezt tagadni a külvilág felé, éppen azzal teszed magad a leginkább sebezhetővé?

Gondoltad volna, hogy minden olyan helyzet, amikor ki kell lépned az aktuális a komfortzónádból, vagy ami még durvább, ki kell bújnod a bőrödből, az sebezhetőséggel jár?

Gondoltad volna, hogy akkor is sebezhető vagy amikor minden pillanatban összpontosítanod kell, amikor úgy érzed, hogy tökéletesnek kell lenned, fontos hogy ne hibázz, és amikor mégis hibázol, úgy tudd azt kijavítani, hogy azt lehetőleg ne vegyék észre?

  • És amikor a kijavítás nem sikerül, akkor jön a: szégyen, a “kicsi – kevés – alkalmatlan vagyok érzés”, vagy dühöngés befelé – kifelé, vagy a többiek mind hülyék gondolkodásmód, vagy a különböző pótcselekvések sora, az egó vezérelte önigazolások…. 

Embere, gondolkodásmódja válogatja, ki melyik “sarokba” menekül.

Mindegy, hogy csendben látszólagos nyugalomban szemlélődve, vagy hangadóként igyekszel uralni egy helyzetet, mindkét sarokban, a sebezhetőséget szeretnéd valahogy megúszni, azért, hogy az addig “jól” titkolt kiszolgáltatottság érzésed, mások számára nehogy kiderüljön.

Ismerős a helyzet? 

Naná, hogy ismerős, hiszen emberek vagyunk, nincs olyan aki ezt számos alkalommal át ne élte volna, és van aki kénytelen ezt folyamatosan átélni, egy egész életen keresztül.

Elgondolkodtál már azon, hogy a menekülés, a stratégiák, a pótcselekvések sora, az, hogy megúszd a  sebezhetőséget mennyi energiádat emészti fel? 

Elmondom neked, töménytelen energiádat, és ha azt gondolod, hogy a hárítás a te érdekeidet szolgálja, nagyon tévedsz. 

Sőt ez a legnagyobb ellenséged, és ha ezt még nem ismerted fel, akkor komoly tévhitben élsz, akkor még bőszen ásod tovább a gödröd, és még büszke is vagy magadra, hogy már milyen mélyre jutottál.

 

 

Tudod mi van ezek az érzések, és a hozzá tartozó cselekedetek, mögött? 

Elmondom neked, a félelem.

A félelem TE, és minden ember legnagyobb fájdalma, ez a legérzékenyebb pontunk, és itt vagyunk a leg manipulálhatóbbak is.

Van néhány ismerős tétel a lista élén: a haláltól, a betegségtől, a szegénységtől, a magánytól való félelem, de a szociológiai kutatások szerint akkor félünk a legjobban:

  • amikor szorongunk
  • amikor bizonytalanok vagyunk
  • amikor kínos a beszélgetés számunkra valakivel – valakikkel
  • amikor valami újat próbálunk ki
  • amikor kritika, megmérettetés célpontjai vagyunk
  • amikor a dolgaink nagyon jól mennek
  • amikor a dolgaink vészjóslóan, és ijesztően rosszul mennek.

Mindannyian kénytelenek vagyunk egy egész sor félelemmel együtt élni, és aki azt meri állítani, hogy ő bizony nem fél senkitől – semmitől, az egyrészt hazudik, másrészt  vagy tudatosan, vagy tudat alatt, de hárít.

A lényeg, hogy minél inkább takargatni akarunk – szégyellünk valamit, az annál több energiát emészt fel, és ezt minél mélyebbre nyomjuk, az annál mérgesebben igyekszik felszínre kerülni.

És, hogy ez mikor történik meg? 

Természetesen a legváratlanabb pillanatban, és mint egy “atombomba”: bukás, csőd, baleset, betegség, párkapcsolati válság… formájában visz mindent. Mindez akkor,  amikor már nem lehet visszatartani, nem lehet tovább takargatni,  amikor már színt kell vallani. 

Ekkor bekövetkezett, amitől a legjobban féltél, rákényszerít az élet arra, hogy  éld meg a sebezhetőséget, és most minden szempár rád szegeződik,  úgy érzed ízekre szednek, és ekkor már nemhogy sok sebből vérzel, de a megsemmisülés határára kerültél. 

Ez az érzés rossz, nagyon nagyon rossz, pont ezt akartad elkerülni, és tessék, most itt van, a legrosszabb rémálmod vált valóra.

Úgy érzed véged van, vége a világnak, úgy érzed vége az életednek, itt süllyedsz el, jobb volna ha már nem is élnél, és lehet, hogy már nem is élsz, szétesett a számodra ismert világ benned, és körülötted, nem tudod eldönteni, hogy élsz-e még, vagy már meghaltál?

 

 

Mi ilyenkor a megoldás, van e egyáltalán, kell egyáltalán keresni, vagy majd megoldódik valahogy?

Igen van megoldás, és talán te is hallottál már az ikertulajdonságokról, és az aranymetszésről? 

Amennyiben igen ismételsz, amennyiben még nem, akkor itt a lehetőség, hogy megismerd. 

Mondok néhány példát az ikertulajdonságokra: hideg – meleg, fönt – lent, fekete – fehér, férfi – nő, élet – halál….., minden összetartozik, nincs meg az egyik a másik nélkül.

Az ikertulajdonságok, a legjobb sorvezető ebben a helyzetben is, hiszen az a  jó hír, hogy amilyen közel vagy a halálhoz, ugyan olyan közel vagy az élethez is. Amilyen intenzív a régi megsemmisülése, olyan intenzív az újrakezdés eredményessége is.

Továbbá, az aranymetszés mindenütt jelenlévő arányossága azt is megmutatja neked, hogy amikor az életet, és az újrakezdést választod, milyen arányban tudod ezt megtenni, a halállal,  a régivel szemben.

Az aranymetszés jelen van minden élő organizmusban az egysejtűektől, a kagylókon át, a DNS-eden keresztül, a Tejútrendszerig, és vissza, helyre, tétre, befutóra, mindenütt. 

Definíciója a következő: a rövidebb rész úgy aránylik a hosszabb részhez, mint ahogy a hosszabb rész aránylik az egészhez.

Amennyiben úgy döntesz, hogy az aranymetszés szerinti nagyobb részt adod az életnek, az újrakezdésnek, akkor a kisebb rész marad halálnak, a réginek, az elavultnak.

Használd bátran az ikertulajdonságokat, és az aranymetszés a képletét is, hiszen, ha minden élő organizmus alanyi jogon használja, az is lehet, hogy neked is bejön.

Ha eddig abban a tévhitben éltél, hogy a félelem, és a sebezhetőség a legnagyobb ellenségeid, és mind idáig nem is gondoltál arra, hogy a legjobb barátaid is lehetnének, itt az ideje, hogy fordítsd a szemléleteden.

Mint ahogy itt az ideje annak is, hogy sokkal kevesebbet élj agyalásból, egóból, és sokkal többet szívből, érzésből.

És, ha azt mondod, hogy jó, jó, megértettem, jó, jó, persze nem fogok innentől kezdve annyit félni, agyalni, rágódni, nem fog főni annyit a fejem…, tuti megcsinálom, kerül amibe kerül, és sokkal több érzést fogok belevinni az életembe, és innentől lélekből fogok élni, és menedzselni az életem, a cégem, vállalkozásom, de akkor tuti meg fogom tudni úszni a sebezhetőséget ugye? 

A válaszom egyértelműen NEM.

Pont ez a lényeg, nem elmenekülni kell előle, vagy megúszni, mert amit nem tudsz irányítani, az téged irányít. Sokkal inkább azt javaslom, hogy állj bele mind azokba a dolgokba, amitől eddig a legjobban féltél. 

Ne félj az érzésektől, a lélektől, a finomrahangoltságtól, vagy ha eddig nagy ívben elkerülted ezeket, itt az ideje, hogy megismerd őket, és a javadra fordítva, velük együtt, velük összhangban működtesd tovább az életed.

De tovább megyek, és azt javaslom, hogy élj teljes szívvel. 

Ez azt jelenti, hogy emelt fővel, nyitott szívvel, teljesen szabadon, őszintén kommunikálj kifelé, a család, barátok kollégák…felé, és befelé, önmagad felé, a szíved, az érzéseid, az érzelmeid, a lelked, a valódi éned felé. 

 

 

Ehhez persze merészségre van szükséged. 

Kezd a merészséget, naponta két nem túl bonyolúlt mondattal.

Legyen az első merész mondatod minden reggel, rögtön az ébredésed után valami hasonló: 

  • Bárhogyan is teljen az előttem lévő nap, bármit is fejezzek be, bármit is hagyjak darabban, tudatosan tudom, hogy minden körülmények között elegendő az amit, és ahogyan teszek.

Este lefekvéskor, elalvás előtt mond ezt: 

  • Hát… igen, lehet, hogy nem vagyok tökéletes, de nem baj, így talán sebezhető is vagyok, de nem baj, és igen szoktam félni is, de az sem baj, mert tudok  bátor is lenni, és ez feljogosít arra, hogy megengedhessek magamnak apróbb hibákat, mert akkor sem dől össze a világ.

Ezekkel az egyszerű napindító, és naplezáró mondatokkal el tudod kezdeni  az önmagaddal való munkát, és könnyen lehet, hogy “csak” ennyi befektetéssel, komoly hozamot tudsz teremteni elsősorban saját magad számára, mert mint egyén te vagy a legfontosabb, de a környezeted számára is.

Kezd el tesztelni ezeket a mondatokat, vagy azokat, amiket te találsz ki magadnak, és figyeld, az energiaszinted, az időbeosztásod, reakcióidat, a kollégáid reakcióit… , vagyis, hogy mi és hogyan változott benned, és a környezetedben?

Én tudom, hogy amennyiben önként, elvárásoktól, és feltételektől mentesen, szívből – lélekből, lelkiismeretesen, gyakorolsz komoly változásokat fogsz megtapasztalni.

Csak gondolj bele, ha minden reggel – este elmondott egy – egy mondat komoly változásokra képes, mire képes egy 12 hetes intenzív program, amelynek keretében végigmegyünk egy alkotó folyamaton. 

Hogy is képzeld ezt el?

Egy példán vezetem  végig neked: 

Kezdjük a szőlő metszésénél, zöldmunkák, szüret, préselés, a must forrása, pihentetés – érlelés, befejezzük egy – egy pohár bor közös elfogyasztásával., csak itt te vagy a szőlő.

Amennyiben felkeltette az érdeklődésed ez a rövid gondolatébresztő elemzés, kommentelj, írj rám, vagy oszd meg, hogy másokban is, ugyan úgy ahogy most benned, elindulhassnak saját gondolatok, saját érzések.

Amennyiben intenzívebb haladásra vágysz, nagy benned a késztetés az önismeretre, a sebezhetőségből kinyerhető felhajtóerő aktivizálására, kérj telefonos perspektíva beszélgetésre időpontot!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük