A nagy pénz elköltése helyett neki kellett volna nagyot változnia, de ezt nem tudta megtenni, mert végig abban a hitben élt, hogy pénzen az egészséget is meglehet venni, de tévedett, és ezért az életével fizetett.

Gyula egy észak magyarországi kis falu egy szegény családjának legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. 

Még négy további testvére született, és akkor az volt az elv, hogy aki hamarabb jön, az hamarabb megy, úgyhogy az idő teltével az idős nagymama gondozása is az akkor hat éves Gyuszikára testálódott.

Nagyon gyorsan kellett felnőnie, kellett megértenie, hogy hogyan működik az élet, hogyan lehet életben maradni, hogyan lehet túlélni, és ezen keresztül azt is, hogy hogyan lehet haladni, boldogulni. Figyelt, mindig figyelt, amihez szerencséjére egy kivételes agyi képesség is párosult, ami egész életében hű segítőtársa volt.

Szerencséjére iskolába azért tudott járni, ami nagyon könnyen ment neki, és az elemi elvégzése után, a gimnáziumban is kiemelkedően teljesített, ami megalapozta a továbbtanulását.

Budapestre került, és a származásából, az autentikus környezetben való nevelkedéséből adódóan az agrárium vonzotta, és így ezt a területet célozta meg elsőként, ahová felvételt is nyert, de nem elégedett meg ennyivel.

Jól ment, és élvezte a tanulást, és közben felvételizett a közgazdasági egyetemre is, és oda is felvették, úgyhogy párhuzamosan két egyetemre járt egyszerre, és egy idő alatt két diplomát szerzett.

Eközben nyelvet, később nyelveket tanult. Egy kivételesen jó képességű, ambíciózus fiatalember volt Gyula, és mint ilyen, élénken érdeklődött a hölgyek irányába is, ami egyáltalán nem maradt viszonzás nélkül.

Megismerkedett későbbi feleségével, és még az egyetemi évek alatt megszületett első gyermekük.

Több ajánlat közül válogathatott, hiszen értett a mezőgazdasághoz, a pénzhez, beszélt idegen nyelvet, így bárhová mehetett volna, mert tárt karokkal fogadták volna, de őt mégis visszahúzta a szíve a szülőföldjére, és ott keresett, és talált kedvező munkát, és igényes lakhatási körülményeket.

A döntésükbe az is nagyot nyomott a latba, hogy feleségének családja is a környékről származik, és Gyula családjával ellentétben, felesége családja egy valamikor jó módú, nemesi felmenőkkel rendelkező ősi család volt, akinek a birtokait elsodorta az élet mindenki óriási fájdalmára.

Gyula fogadalmat tett, hogy ő bizony földbirtokos lesz, kerül amibe kerül, még azon az áron is, hogy a több ezer hektár, amin a szövetkezet gazdálkodott nem volt az övé, de sajátjának tekintette, ami haszon volt mindenkinek. Ez volt az Ő első „kárpótlása”.

Gyula mindenbe gyorsan beletanult, egyik vezető beosztást töltötte be a másik után, gyorsan emelkedett a ranglétrán, és ebből adódóan külföldi utazásokra is futotta bőven, ami többségében üzleti út volt, de privát út is volt szép számmal.

Egyre bővült az ismeretanyag, a szakmai tudás, a tapasztalat, és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb pénztárcára is szükség volt, mert a jövedelem is exponenciálisan emelkedett.

Itt már nemcsak a fizetéséről volt szó, hanem elindult a „maszek” a „Gebin”, és volt Gyulának elég esze, ahhoz, hogy közös gyarapítása mellett, az egyéni gyarapodására is kiemelt figyelmet fordítson. 

A terve kezdett termőre fordulni, agyban nem tudták megfogni, és a szó szoros értelmében egyszerűen mindet tudott, és ezt mindenkinél jobban.

Persze nem maradt ez nyom nélkül, mert az egó az eget karcolta, már szeretett felesége sem állhatott meg előtte, mert őt is egyre többször lehurrogta.

A gyomorfájdalma ekkor kezdődött el kialakulni, ami majd későbbi hálához is vezetett, de erről természetesen akkor még semmit nem tudott, és később sem vett róla tudomást.

A képlet leegyszerűsítve: egyre több pénz + egyre több stressz, és harag =  halálhoz vezető gyomorrák

És közben már harmadik gyermek is megszületett mindenki nagy örömére, szép nagy család voltak, de a középső gyermek csak nagyon rövid ideig élt, amit talán soha nem tudtak feldolgozni, és  a sebek begyógyításában a pénz sem segített fikarcnyit sem.

Sőt, ez a családi tragédia úgy vágta gyomrom Gyulát, hogy soha nem tudta sem kiheverni, sem feldolgozni, sem megemészteni, és a végzetes betegségének olthatatlan gyújtópontja ekkor alakult ki

És a kárpótlás (föld) meg csak most következik.

Itt aztán felszabadult minden elfojtott indulat, mert még azok a területek is a visszakerültek a család birtokába, amik soha nem voltak a családi birtok részei. Volt miből kárpótlási jegyeket venni, és az árverések kimenetele sem volt kétséges számára. 

Mindig nyert, mindent megnyert, és most végre nagygazda lett, sőt egy afféle kiskirály, amit nagyon élvezett az egója, és közben egyre kissebre töpörödött a lelke, amiről egyébként is alig tudott valamit, de ekkorra úgy tűnt el mint könny a tengerben.

Sokszor beszélek nektek az ikertulajdonságok állandó és mindenütt való jelenlétéről.

Jelen esetben a korlátlan növekedési ütemű, és határtalannak látszó vagyonosodás, az etalonrúd egyik végén, és vele szemben, a másik oldalon, a kisemmizett, gyötrődő, lélek, aki nemhogy figyelmet nem kap, azt sem tudják róla, hogy egyáltalán létezik.

Közben a Lélek alap hívatása lenne a minőségi élet biztosítása az ember számára, és ezen belül, az érzelmek megélése, és kimutatása, és egyáltalán mindaz, amitől jól érezzük magunkat, amit áthat a szeretet, ami értelmet ad az életnek. 

Ezt a hibernált állapotot Gyula lelke igyekezett önmagát nyugtatva úgy megélni mintha csak bizonytalan ideig fagyasztva szárítással vagy liofilizálással lenne tartósítva, ami ha az eljárást konkrétan nézzük az alapanyagoknak és ételeknek megtartja a tápértéküknek 97%-át. 

De a valóság sajnos nem ez volt, és hogy maradjunk az analógiánál, Gyula lelke más tartósítási eljáráson, az aszalódáson ment keresztül, ami során olyan magas hőmérsékleteket van jelen, amelyek élelmiszereink tápanyag tartalmának jelentős részét elpusztítják.

Ezt már nem élte túl Gyula lelke, és elkezdett haldokolni. Hosszú évekbe telt, mikorra befordult a célegyenesbe, és visszafordíthatatlanná vált a folyamat, és nemhogy nem lassított, de még dühvel, haraggal, fenyegetésekkel is megfűszerezte az egészségügyi lejtmenetét, de ezektől a fűszerektől nemhogy nem lett jobb az emésztése, hanem egyre gyorsabb tempóban romlott.

Minden követ megmozgatott, nem volt olyan földrész ahol nem járt, csak hogy valaki gyógyítsa már ki őt a gyomorrákból. A család saját bevallása szerint ez az összeg 100 Millió forintra rúgott, amit csak az utolsó másfél év alatt sikerült elkölteni, de mindhiába.

A vége felé veje, egy nem klinikai orvoslással, hanem alternatív gyógyítással foglakozó embert vitt hozzá, akit Gyula csak azért fogadott, mert a szeretett unokái édesapja hozta oda. De minden hiába, nem tudott változtatni, pedig akkor még megtehette volna, de képtelen volt rá.

Mi ebből a tanulság? Több is van.

  1. Úgy a gyermekkori, mint a felnőttkori, de az ősöket ért veszteségeket tekintve sem okoz valódi megnyugvást a lélek számára a túlzó vagyonszerzés. Az elme, az egó számára ideig óráig okoz ugyan kielégülést, de ez kérész életű, és úgy mint a drogból, újabb, és újabb adag kell, és még több, és soha sem elég. 
  2. A vagyonszerzés lélek nélkül, egyértelmű bukás, mindegy mekkora az összerakott vagyon mértéke, illetve nem, mert minél nagyobb, annál hamarabb válik a keblen nevelkedett kígyóvá, és annál hamarabb lesz a gazdája gyilkosa.
  3. Akinek sok pénze van, minden kapu kinyílik előtte, bárhová elutazhat, eltűnnek a határok, szabaddá válik tőle az ember. De biztos? Nem, mert amennyire a külső világban minden nyílik a pénztől, a belső világot egyenes arányban zárja börtönbe. Tehát amennyi nyitás kifelé, annyi zárás befelé.
  4. Az egészséget sem, a lelki békét sem, a szeretet sem, a boldogságot sem lehet pénzen megvenni. Ez nagyon régen így van, és még jó ideig így lesz.
  5. Amit nem adsz meg a lelkednek az életed során, azt még életedben igyekszik tőled elkérni, és hiszed, vagy nem nagyon kevéssel is beéri. Viszont amikor megvan a lehetőséged arra, hogy az egó kemény útjáról letérj, és elindulj a lélek tarka rétjén, és nem élsz a lehetőséggel, nem marad sok esélyed ezt rendezni ebben az életben, ez át örökül a feladatként következőre.

Lehetne a sort tovább folytatni, de nem teszem, de egy utolsó tanulság a végére:

Amikor változtatnod kell, és érzed, hogy drasztikus lépéseket kell/kellene megtenned, ne az ismert fizikai test halálát válaszd, hanem a vele egyen értékű régi életed halálát, ami egy intenzív metamorfózis, és újjászületéssel jár, de éppen ezért ez egyáltalán nem egy könnyű folyamat.

 

Amikor ilyet érzel, és félsz belevágni egyedül, tudd, hogy nem vagy egyedül, soha nem vagy egyedül, azért vagyunk, hogy segítsünk, hogy átkísérjünk ezen a folyamaton, méghozzá úgy, hogy végig támogatunk téged.

Mi az Aranymetszés Céglélek Mentorprogramban olyan emberekkel dolgozunk, akik váltani, változtatni szeretnének, akik a saját életüket a kezükbe szeretnék venni, és ezért készek tenni is. 

Készek megismerni önmaguk jellemét, gondolkodásmódját, földi küldetésüket, lehetőségeiket, és tanulási feladataikat.

Fölmerülhet a kérdés benned, hogy mi köze ennek egy cég, egy vállalkozás vezetéséhez, irányításához, és a kérdésed érthető, hiszen ez a gondolat, nem, vagy csak nagyon elvétve jelent meg, ezért a legkevésbé sem általános.

Ez volt eddig.

De egy ma már nem lehet az önismeret, a lélek bevonása nélkül eredményes, és boldog vállalkozást sem indítani, sem működtetni. 

Mert annyi mindenre kell figyelni, annyi helyre kell az energia, a figyelem, hogy ha e mögött nincs ott a lélek stabil támasza, a vállalkozás kudarca, és/vagy egészségromlás, kiégés, csak idő kérdése.

Ezért hoztuk létre az Aranymetszés Céglélek Mentorprogramot, hogy neked, aki érzi az idők szavát segíteni tudjunk a szintlépésben, szintugrásban.

Kattints a linkre, és vedd fel velünk a kapcsolatot!

Varga János

A szintugrásban lévő vállalkozók mentora

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük