Milyen folyamaton visszük végig?

ÁLLAPOTFELMÉRÉS Leletek átnézése, fájdalmak, tünetek meghatározása, mert ez a híd a gyógyuláshoz.

MEGOLDÁSI FÁZIS Tökéletes összhang a gyógyuló és a terapeuta között, majd fájdalom-mentesítés és az elmozdulások visszaállítása.

RÖGZÜLÉS Átbeszéljük az eredményességet: Hogy érzi magát most? Mit tapasztalt kezelés közben? Útravaló házifeladatok.

ÁLLAPOTFELMÉRÉS Leletek átnézése, fájdalmak, tünetek meghatározása, mert ez a híd a gyógyuláshoz.

MEGOLDÁSI FÁZIS Tökéletes összhang a gyógyuló és a terapeuta között, majd fájdalom-mentesítés és az elmozdulások visszaállítása.

RÖGZÜLÉS Átbeszéljük az eredményességet: Hogy érzi magát most? Mit tapasztalt kezelés közben? Útravaló házifeladatok. Bővebben a folyamatokról »

Kiropraktika

 

A gerincoszlop

Legfőbb összekötő szervünk a gerincoszlop, amely összekapcsolja a fentet a lenttel. A gerincoszlop ágy viselkedik, mint egy funkcionális egység, de 33-34 különálló csontból áll: 7 nyak, 12 hát, 5 ágyék, 5 keresztcsont és 4 vagy 5 farkcsontcsigolyából. Ezek közül a felső 24 mozgatható, az alsó 10 vagy 11 keresztcsonttá és farkcsonttá nőtt össze. A gerincoszlop funkcionális egységéhez hozzátartozik még az öt körülvevő támasztórendszer 550 izma, 440 ina és szalagja, amelyek gondoskodnak a stabilitásról és lehetővé teszik a 144 kis ízület hatékony mozgathatóságát.

Míg a masszív csigolyatestek a terhet viselik, a gerinccsatorna, amely a csigolyák egymás fölött elhelyezkedő üregeiből alakul ki az érzékeny gerincvelőt védi. A gerincvelő idegei mindig két szomszédos csigolya között nyúlnak ki. A hátcsigolyák egyúttal a bordák kis csigolyafelületeivel is rendelkeznek, és így lehetővé teszik a mellkas légzéstől függő mozgását. A gerincoszlop fő részeinek különböző mozgékonysága lényegében a szalag- vagy csigolyaközti korongokon alapul. Minden ilyen korong nyálkás,folyékony anyagú, kocsonyás magvat tartalmaz. Újszülöttek esetében 88 százalékban, de még idős korban is 70 százalékban vízből áll. E körül a lágy alakját változtató mag körül rostos körszerkezet helyezkedik el. Ez korlátozza mozgásában a lágy magot, és a porckorongot a szó szoros értelmében, formában tartja.
Normális esetben 30-50 kg súly nehezedik a porckorongokra. A terhelés négyszeres növelését csekély összenyomódással képesek felfogni. Az akut terheléseket ezzel szemben a gerincoszlop görbületei hárítják el. A probléma a szélsőségekben rejlik. Az S alak túlzott kialakulásakor az egyenesség megy veszendőbe a megnövekedett alkalmazkodóképesség javára. Az ilyen ember háta kidomborodik. Ha az S alak nem fejlődik ki kellőképpen, akkor ennek az ellenkezője történik. Az érintettek peckesen vonulnak végig az életen, nélkülözve a szükséges alkalmazkodó képességet.
A felnövekvő embernek rövidített, mintegy jelképes formában újra végig kell járnia a törzsfejlődés állomásait. Egysejtűként kezdi, vízlénnyé lesz. Születés után hason csúszik, mint a hüllők, aztán felküzdi magát kúszva négykézlábra, mielőtt határozottan meg tudna állni a hátsó lábain. Porckorong problémáinkban azok a nehézségek jelentkeznek, amelyeket fejlődés (történet) ünk okoz nekünk mindmáig. Felegyenesedésünkkel azonban csupán a tele orr problémáját szerezték be maguknak a magasra törő, becsvágyó emberek. Minden felvállalt súly, teher és felelősség kicsit visszanyomja a magasra emelkedett embert.
Ebben a fizikai terhek Minden felvállalt súly, teher és felelősség kicsit visszanyomja a magasra emelkedett embert. Ebben a fizikai terhek még a legártatlanabbak, mert azokról az ember tudott. Manapság főként a tudattalan megterhelések és terhek azok, amelyek az embert nyomasztják, és nehézzé teszik a porckorongok dolgát.

1. Porckorong problémák

A tudatos fizikai, de főleg a tudattalan szellemi-lelki túlterhelés teljes súlya kihat a porckorongokra. A sérvek 90 százaléka a legalsó három porckorongot éri, és főleg az utolsó kettőt. A porckorongsérvben az a tendencia testesül meg, hogy a növekedő nyomás elöl, oldalra kell kitérni. Az egészséges rugalmas kocsonyás mag a porckorong belsejében, normális esetben minden nyomó terhelés elöl a kinyújtott oldal felé tér ki. Ha elveszíti rugalmasságát, akkor már nem képes olyan jól kitérni. A nyomás terhének növekedése esetén tehát fokozódik a külső rostgyűrűben előforduló szakadás veszélye. Ilyenkor a mag már a normális nyomó terhelés közben is kitér a védőgyűrű hasadékán, és heves fájdalmat okozva nyomja az ott lévő idegeket. A tipikus isiáz esetén egészen a lábszárig és tovább a lábfejig is kiterjedhet. A kipréselődött porckorong ritkábban középen, a gerincvelő irányába fejt ki nyomást. Ilyenkor a fájdalom azokban az alsó testtájakban érzékelhető, amelyekből a megszorított idegszálak erednek. Akut sérvek után a kipréselődött mag gyakran újra visszacsúszik magától, sok esetben úgynevezett akasztással (súlyfürdő) vagy kiropraktikus manipulációkkal lehet ismét visszatéríteni. A valódi megoldás az lenne, ha a nyomás alatt álló lágy részt megszabadítanánk a nyomás terhétől, hosszú távon pedig ki kellene szabadítani a szorult helyzetből. Végső soron az útjukból kitért eseményeket kell helyretenni szellemi-lelki síkon. Amennyiben a porckorongsérv hosszabb ideig fennmarad, akkor a kezdeti bizsergéstől és az olyan érzésektől kezdve, mintha hangyák futkároznának, egészen a bénulásokig kerülhet sor megbetegedésekre. A bénulásban az ellazulás feloldatlan formája testesül meg. Az a feladat, hogy ezt éljük meg oldott módon, az alsótestre és a lábakra vonatkoztatva. A lábakkal és akadályoztatásukkal az állás, állóképesség, állhatatosság, önállóság és a menés, előrejutás, haladás, felemelkedés, témája kerül előtérbe.
Egyes porckorong betegek például már nem képesek igazán kiegyenesedni. Csípőből előrehajolva, merev háttal és görbén tudnak csak létezni. Egész konkrétan jut napvilágra, milyen fájdalmas is az érintetteknek, hogy egyenesek legyenek, illetve egyenes úton járjanak. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy a megaláztatást valódi alázattá kell változtatniuk.
Ugyanilyen diagnózissal futnak azonban az ellentétes alakok is. Azok a „botmerev”, módfelett egyenes tartású betegek, akik mint a robotok szögletes mozdulatokkal járnak, mivel a legcsekélyebb hajlás is kibírhatatlan panaszokat okoz nekik, nyomatékosan jelzi, hogy milyen kevéssé hajlékonyak, merevek és élettelenek. Járásukban világosan kifejeződik, hogy bensőjükben semmilyen átmeneti árnyalatot és finomságot, illetve semmi bizonytalanságot nem engedélyeznek. A valódi alázat idegen számukra.
A két típus ugyanabban a témában osztozik, csak ellentétes pólusokról: az egyenességben.
Senkit sem fenyeget például annyira a veszély, hogy megalázzák, mint azt, aki fenn hordja az orrát. A becsvágyért és a felemelkedésért folyó külső forgatag belső veszteségről árulkodik, és a test csigolyáiban csapódik le. Azt kell megtanulniuk., hogy elviseljék saját nyugalmukat, ahelyett hogy továbbra is kitartanának az összes súlyos próbálkozás mellett, amelyekkel belső kisebbségi érzésüket a külső nélkülözhetetlenség bizonyítékával akarják elfedni.
Ritkábban fordul elő, hogy a betegek éppen nyugalmi, fekvő helyzetben érzik a leghevesebb fájdalmat. Itt a tünet mozgást eredményez, és így ébren maradásra, illetve felébredésre késztet. Az aktivitás, a felegyenesedés és a felelősség igénye merül fel, mégpedig tüstént.

2. Az első nyakcsigolya eltolódása

A legfelső nyakcsigolya eltolódása többnyire balesetre vezethető vissza, és fájdalmas kisugárzásával olyan problémákat okoz, amelyek az egész gerincoszlopra kihathatnak.
Nemcsak tartania kell a koponyánkat, de ki is kell egyensúlyoznia. Ha úgy próbál megszabadulni ettől a szereptől, hogy oldalra tér ki, akkor ez olyan kísérlet, amellyel a ráruházott felelősség alól akarja kivonni magát. A fej az ember számára egyenlővé válik a világgal, legalábbis azok számára, akik ilyen panaszokban szenvednek. Legszívesebben elmenekülne oldalirányba, és az erre való hajlandóságát helyzetváltoztatással fejezi ki. Az egyetlen értelmes megoldás az, ha a fejet hagyjuk megint visszatérni a helyére. Az első lépéshez azonban egy csontkovács is hozzájárulhat kívülről. Jellemző, hogy hosszútávon nem használ a tisztán fizikai helyreigazítás. Eltolódás esetén az a feladat, hogy megtanuljunk letérni a bejárt pályákról, hogy új irányba fordítsuk a fejünket, sőt esetleg még azt is engedjük, hogy a csontkovács helyett, egy specialista csavarja el erőszak nélkül, s hogy mindezt önként és az újdonság örömével tegyük.

3. A tartás problémái

Ha valakire egy kórkép bizonyos testi formát kényszerít, akkor minden bizonnyal fennáll az annak megfelelő belső tartás is, amiről azonban a beteg nem tud. A tartás tehát önmagában még nem azonosítható a betegség tünetével, hanem a beállítottság a döntő, amellyel az érintett személy a tartáshoz viszonyul. A gömbölyű hát és a lyukas hát képezi az érem két oldalát. A gömbölyű hát meghajló, néha megtört emberről árulkodik. Azt jelzi, hogy valaki nem tartja a hátát, nem tud kiegyenesedni, és gerinctelen. Meg lehet törni egy ember gerincét fizikai érintés nélkül is, ha megakadályozzák abban, hogy kiálljon saját érdekeiért és nézeteiért.
A fokozott ágyéki lordosis mint ellenpólus, a közeli rokon. A kifejezés nagyon őszinte, és a tartás ürességéről tanúskodik. Jóravaló emberről árulkodik, aki szintén fáradságosan lopakodik át az életen. Medencéje előrebukik, és hogy ezt a külső terhet kiegyenesítse és még valamelyest egyenes benyomást keltsen, nagyon be kell húznia a mellét. Az eredmény kérdőjelhez hasonló tartás lesz. Abbéli próbálkozása közben, hogy mindenkinek a kedvére tegyen, még azzal is kísérletezik, hogy jó, azaz tisztességes benyomást keltsen. Derekát pedánsan kihúzza, egyenes mint a gyertyaszál, és makulátlanul délceg járással, dagadó mellel hívja fel magára a figyelmet. Ahol az ilyen tartás nem természetes, hanem demonstratív, ott kézenfekvő a gyanú, hogy egy árnyékban rejtőző, titkon talpnyaló, ingatag ember kompenzálására szolgál.
A lazán tartott derék, amely mindhárom szélsőség ellenpontja, külsőleg meglehetősen közel áll a katonák tartásához, belsőleg azonban a lekötött energiák helyett az energiaáramlás jellemzi. Az öntudatos embernek van ilyen egyenes, de hajlékony alakjuk. A filmek jó hősei ezt a belülről jövő egyenességet és erőt sugározzák.
Arra kíván rámutatni ez a kirándulás a gyermekszobától a gyakorlótéren át a tudatos harcosig, hogy a gerincoszlop területén jelentkező szélsőséges tartások egyetlen témáról szólnak, s ez egyfelől a támasz hiánya és a gyenge belső tartás, másfelől pedig a bátor egyenesség. A tartásbeli károsodások megnevezés nagyon kifejező, hiszen jelzi, hogy káros – mert a sajáttól oly nagyon eltávolodott – tartásról van szó.

4 A púp

A púpos ember a vezeklő alakja. A sors által meghajlított emberek számára nyilvánvalóan kevés lehetőség van arra, hogy az élettel egészséges módon szembesüljenek.
A feladat elvben megegyezik a hajlott isiáz betegével, ám ez esetben sokkal alapvetőbb és mélyebb célra irányul. Arról van szó, hogy a megalázó tartásból alázatot kell tanulni.

5. A gerincoszlop oldalirányú elgörbülése.

A középvonaltól való erősebb eltérések a mellkas belső szerveit is érintik. A testi elhajlásoknak lelkiek felelnek meg. Az elhajlások mindig kettős természetűek, az ember egyvalamitől el- másvalamihez pedig odafordul.

6. A harántbénulás

Ez majdnem mindig a gerincvelő traumatikus megszakadásának következménye. A gerincoszlop annyira megsérül egy helyen, hogy a legerősebb csontfalak által védett idegcsatorna megszakad. A legtöbb harántbénulás az alsótestet érinti, és tolókocsis életre kényszerít.
Nem eleven kapcsolat, hanem teljes zárlat uralkodik a fej és az alsótest között. A bénulásban a saját lenti pólussal szembeni tehetetlenség válik érzékelhetővé. A tünet arra kényszeríti az érintetteket, hogy úgy forduljanak altestük felé, mintha az idegen test volna. Állandóan foglalkozniuk kell vele, de kívülről és az érdekeltség belső érzése nélkül. Megszűnt az altest magától értetődő működése. Az érintettek átélik, hogy milyen nehéz dolog lent kiadni azt, amit fönt beengedtek. A tünet leleplezi, hogy hiányzik az adás megfelelő idejéhez való természetes érzék. Az embertől hirtelen és radikálisan elvették a nemiséget és vele együtt saját nemének hatalmát. A járás, az állás és a kapaszkodás s egyúttal a haladás, az előrejutás és a felemelkedés is megbénult. Ezeket már csak a megfelelő belső lépésekkel lehet helyettesíteni. A külső haladás helyett a belső fejlődés a cél.

7. A váll

Felhúzott váll

A legnyilvánvalóbb a felhúzott váll, amikor úgy tűnik, hogy az aggódó fej a vállak közé bújik. Be van húzva a kívülről jövő veszélyektől való félelem miatt, mint a csiga vagy a teknőc feje.
A krónikusan felhúzott váll, következésképp azt mutatja, hogy tulajdonosa állandóan megfélemlített és sokkolt állapotban van. A csak baloldalon felhúzott váll a szív védelmét és elrekesztését egyaránt szolgálja.

Csapott váll

Az anatómiai ellenpólust a csapott vállú emberek jelentik, akik rezignációt fejeznek ki. Lelógó szárnyú madarakra emlékeztetnek, és a lapockák valóban mutatnak valami hasonlóságot a fejlődésben visszamaradt szárnyakkal. Ennek a vállnak többet kell elviselnie mint amennyit elbír, tulajdonosa túl van terhelve.

Keskeny váll

A kifejezetten keskeny váll annak a képességnek a csökkent voltát jelzi, hogy az ember a saját életéért vállalja a felelősséget. Az ilyen váll tulajdonosai összehúzzák magukat, hogy el tudjanak bánni az élettel.

Szögletes váll

A normális állapotot jelzi. Ám itt is fellelhető a túlzás jele. A jellegzetes, feszes izmú férfiváll mintha azt akarná tudatni a világgal, hogy itt valaki készen áll arra, hogy felelősséget vállaljon saját maga és mások iránt. Az edzett izomkötegekkel az ember azt mutatja ki, hogy milyen sok gondolatot szentel a kifelé irányuló hatásnak. Ezért az a gyanú is felmerülhet vele szemben, hogy olyan dolgokat színlel, amelyeket csak szeretne birtokolni.

Vállproblémák

A kificamodott kar

A vállízület eme gyakori és látványos sérülése esetén kiugrik a helyéből a felkarcsont feje, miközben az érintett szintén elveszti a fejét. A sérülés a kar túlzott mozgatásából származik. Valamivel görcsösen, kézzel-lábbal, saját lehetőségeit félreismerve és túlbecsülve próbálkozott. A kar azzal jelzi a túlzott igénybevételt, hogy többé nem vesz részt a játékban, elhagyja eredeti helyét, és fájdalmasan közli, hogy nem csupán ő, de gazdája is rossz úton jár. A kezelést végző személy a sérült vállgödrébe támasztja a lábát, és hirtelen újból visszarántja, többnyire azt követően, hogy lélekben magának is adott egy lökést, ami nélkül nem is merte volna végrehajtani ezt a hősiesen brutális beavatkozást. Ezzel az eltévedt kart fizikailag visszavezetik a helyes útra. Az, hogy tulajdonosa is visszatalál-e erre az útra, attól függ, hogy mennyire tudatosítja magában a történteket.
A krónikus esetek használatos terápiájának célja a vállhüvely mérsékelt mozgatással és edzéssel történő erősítése, ami biztos határok között megszilárdítja az azt körülvevő izmokat és inakat. Ezzel elkerülhető az ízületi tok és a szalagok további megnyúlása, ami egyébként minden kiugrás és az azt követő helyreigazítás során bekövetkezik.

Vállgörcsök
A válltájékon vagy a hát területén jelentkező görcsök, egészen a szabályos izommerevedésig, szoros kapcsolatban vannak a test alsó végén elhelyezkedő ágyékcsigolyák túlterhelési problémáival. Hiszen minden, amit a vállunkra veszünk, végső soron lent nyomja a medencét. Amiért nem vállaljuk a felelősséget, és amit nem ismerünk el az hamar kibírhatatlanná, tarthatatlanná válik. Meg kell tanulni tisztázni a túlterhelést, szembesülni azzal, amit az embernek tudatosan és tudattalanul fel kellett vállalnia, és azzal, hogy ebből mi nyomasztja és feszíti. Az ember csak azt rázhatja e, amit valóban ismer.

A kar
A felső végtag az ember erejét, a világban való ügyességét és mozgékonyságát tükrözi, és azt, hogy mennyire tudja kézben tartani az életét és hogyan bánik más emberekkel. A kéz és az emberek közötti kapcsolatok szorosan összefüggenek egymással.
Az egészséges karok arányukat tekintve illenek az ember testéhez és ezeken az arányokon belül maradva éppolyan erősek, mint amilyen gyengédek.
Amennyiben egy kar nem felel meg ennek az ideálnak azzal tulajdonosáról árulkodik. Így a túlzottan izmos nehéz karok nemcsak tulajdonosuk erejéről és hatalmáról beszélnek, hanem arról is, hogy van benne egy bizonyos fokú nehézkesség, híján van a simulékonyságnak. Nincs érzéke a finomságokhoz, és időnként még tapintatlan is.
Az ellenpólus a gyenge kar. Híján van annak a képességnek, hogy átölelje, birtokba vegye az életet. Az ilyen emberek nemigen kezdeményeznek.
A vékony és erős karok olyan emberről árulkodnak, aki megragadja ami kell neki, néha talán erőszakos és tolakodó is, de problémáit is kitartással megoldja.
A kövér és gyenge karok tehetetlennek, esetlennek hatnak. Kevés életörömet és mozgékonyságot árulnak el. Nehezen lendülnek mozgásba, a dinamika és az erô mellett a finomság is hiányzik a mozgásukból.

Kartörések
A törött kar azt szimbolizálja, hogy eltörött az embernek a világhoz való kapcsolata. Cselekvésképtelenné vált. A betegség azzal, hogy cselekvés képtelenségre ítéli az embert, a külső kereteket is meghatározza. Lényeges, hogy melyik oldal esik ki: a jobb, amelyikkel hatni tud a világban, vagy a bal, amelyikkel inkább kérni szokott.
Azoktól az esetektől eltekintve, amikor a kar emelő tulajdonságait feszítik túl, a legtöbb törésnek az az oka, hogy az ember zuhan egyet. A zuhanás egy ősi emberi problematikával hozza kapcsolatba az embert. Azzal, hogy kiesett a polaritás paradicsomi egységéből. Eltúlzunk valamit, és vétünk saját természetünk törvényei ellen. Következik a büntetés és mégsem azt az üzenetet olvassuk ki belőle, hogy sohase merjél semmit megtenni, hanem az ellenkezőjét. Merd élni az életet, és tekintsd kihívásnak. Minél több változatosság jön az ember életének szilárdan összeillesztett sínjébe, annál kevésbé megy a téma a csontjaira. Ha egy törött csont nem jól forr össze, akkor az elárulja, hogy a belső lépések nem voltak elégségesek, és továbbra is a testben tükröződik az összhang hiánya. Egy esésnek arra kell alkalmat szolgáltatnia, hogy megálljunk, és más, főleg új utakat keressünk. Olyanokat, amelyek kivezetnek abból a régi kerékvágásból, amelyikbe beleszaladtunk.

Ínhüvelygyulladás

Az ínhüvelyek gyulladása is a túlzott igénybevételnek köszönhető. A hosszabb időn át végzett kisebb és görcsös mozgásokból, mint a kötés vagy a gépelés. Itt sem maga a tevékenység okozza a problémát, hanem a dolog görcsös kivitelezése. A tudattalan konfliktus aztán az ínhüvelyekben gyullad be, amelyektől minden, legalábbis az izmok összes ereje függ. Ahelyett, hogy akadálytalanul közvetítenék az izmok erejét, nehézséget okoznak, és fájdalomkiáltások közepette követelik ki maguknak és a tulajdonosuknak a gondolkodási szünetet. A tanulni való feladat főleg a nyugalmat célozza. A nyugalomban pedig tudatosulnia kellene a fájdalmas helyzetnek. A göcs nyilvánvalóvá teszi, hogy ellenállás is van a dolgokban. Ki kell találni, hogy mi ellen irányul. Az ellenállást okozó erős súrlódást pedig a teljesen kialakult ínhüvelygyulladás súrlódó érzékleteiben érezni és majdhogynem hallani is lehet. Minden finom mozdulat fáradságos megerőltetéssel jön létre azzal a mottóval, hogy csak azért is. Így ehhez mindig egy bizonyos elkeseredettség társul.

A könyökízület

A könyökízület segítségével tudjuk a világot magunkhoz ölelni, magunkat pedig átverekedni rajta. Ez a az a klasszikus erő, amellyel minden követ megmozgatunk, másokat kibillentünk vagy gyengéden magunkhoz tudunk húzni. A könyök a pikkelysömör egyik kedvenc helye. Az elszarusodott felületek egyfajta konfliktusokkal terhes könyökvédők.
A teniszkönyök elterjedt betegség. Az okozza, hogy a könyök emelőszerű alkalmazása szakszerűtlenül és túlzott igénybevétel mellet történik. Klasszikus példája az ütésre való impulzus és az egyidejű ütési gátlás párhuzamos létezésének. Annak is lehet teniszkönyöke aki még életében nem fogott teniszütőt a kezében.

A kéz

A kéz az ember cselekvő testrésze, amellyel megfogja, megragadja a dolgokat, kezébe veszi az életét, békét köt, betegeket kezel, simogat és megáld, ám ugyanakkor manipulálni is tud vele. Amikor meg akarunk fogni valamit, akkor a hüvelykujj szemben áll az ujjakkal. Ha valamit felé akarunk fogni, akkor ugyan úgy a dolog ellentétére van szükségünk. Ahhoz, hogy poláris világunkban megértsünk valamit, arra van szükség, hogy az illető dolog ellentétét is felfogjuk. A kéz ezt anatómiailag is érthetővé teszi. Az ember keze egyéni szerv. Nincs két pontosan egyforma kéz.
A meleg kéz a kapcsolat utáni vágyat fejezi ki. Ez a vágy a szívből jön, mint a vér, ami felmelegíti.
A hideg kezek ezzel szemben távolságról beszélnek. Nem járja át őket jól a vér, és elárulják, hogy tulajdonosuk visszatartja az életerejét, és nem szándékozik kapcsolatba lépni a többiekkel.
A hideg, nyirkos kézben ott vibrál a szorongás.
Az erős kezek, amelyeknek jó a vérkeringésük és már köszönésnél alaposan megszorítják a másik kezet, olyan emberről árulkodnak, aki megszokta, hogy megragadja, ami kell neki, és a saját kezébe vegye az életét.
Az érzékeny kényes kezeknek, amelyek nagyobb fizikai nyomás nélkül is sokat éreznek és fejeznek ki a gazdájuk is ugyan ilyen.
A felsoroltak között az átmenetek minden fajtája létezik. Az a szokás, hogy köszönéskor és búcsúzáskor a kezét nyújtja az ember, valószínűleg abból az időből származik, amikor az emberek még jobban álltak intuitív tehetség dolgában, és a kezek nyelvét is magától értetődően jobban értették.

Görbe kéz

Ennél a betegségnél a tenyér inai a kisujjtól kezdődően fokozatosan összehúzódnak. A kéz, tartós kényszerállásba zárul, s ez több mindent szimbolizál. Egyrészt az őszintétlenség jele, mert ahhoz, hogy valamit becsületesen lepecsételjen az ember, a szavát adja, ehhez pedig nyitott kézre van szüksége. A marka zártságával viszont azt is mutatja, hogy gazdája szorult helyzetben van és szorong. Ehhez jön a görcsösség benyomása. Ha a gyerekek a hüvelykujjuk köré szorítják az ujjaikat, az a félelem és a bizonytalanság tipikus jele. Az ember zsebében összeszoruló ököl pedig a félelem mellett agressziót is kifejez. Az agresszió tudvalevőleg a legjobb védekezés.
A zárt kéz formája a titkolózást is kifejezheti. Az érintettek nem akarnak előrukkolni egyedülállóságukkal, mert túl félénkek és bizonytalanok, vagy agresszívak. A betegség tehát egyrészt őszintétlenségre és a rejtett szándékokra világít rá, másrészt kifejezi az illető meglévő, ám ki nem élt agresszióját. Mindezek jelenléte az érintett számára természetesen tudattalan. A megcsomósodott megvastagodások alatt összehúzódó kéz a kapzsiság képét is adja. Az érintettek valójában sem adni, sem kapni nem tudnak. Ha a bal oldal az érintett, akkor azt többnyire eldugja az ember, és maga is ugyanezt a sorsot szenvedi el, mit a bal nőies érzelmi oldala. Ha a jobb oldalról van szó, akkor a társadalmi életet tekintve nehezebb a helyzet. Ha mindkét kéz beteg, akkor már nem tudja azt színlelni, hogy nyitott. Ekkor már senkit sem tud normálisan köszönteni. Az érintett már nem nyitott az életre. Éppolyan kevéssé tudják a hatalmukban tartani, megragadni, mint a feléjük nyújtott kezet. A segítő vagy a megmentő kezet sem tudják már megfogni. A betegségnek az alkohol is feltűnően gyakori kísérője. Az eltorzult, karomszerűvé zsugorodott kezekkel üzleteket se lehet rendesen kötni, azokat ugyanis kéznyújtással szokták megpecsételni. Az a beteg feladata, hogy ismét megélje saját ügyleteinek a minőségét, és dacára annak, hogy azok negatív asszociációkat keltenek benne, a sajátjaként ismerje el őket. Amennyiben megéli saját egoizmusát, akkor annak nem kell már a testébe szállnia. Ugyan ez érvényes agresszív indulataira, félelmeire és bizonytalanságaira is.

A körmök

Az ember kéz – és lábujjainak körmei a karmok tovább – illetve visszafejlett változatai. Következésképp agresszív örökségünkhöz és eredetünkhöz van köze. Egy ilyen korban, mint a miénk, amely egyszerre agresszióellenes és rendkívül agresszív, nem könnyű az embernek a körmeit jó állapotban tartani. Megtelepszenek rajta olyan idegen betolakodók, mint a gombák. Főleg gyermekkorában az ember lerágja őket, vagy könnyen törnek és beszakadozhatnak. Ez mind azt mutatja hogyan bánik tulajdonosuk az agressziójával.

A mell

A fej és medence csontos tokja mellett a mellkas a harmadik olyan tartály, amely életfontosságú szerveket rejt magában. Az egyik kapcsolatteremtő és kommunikációs szervünk a tüdő, a másik pedig az ember energetikai középpontja a szív. Míg a koponya és a medence szilárd, a bordákból és az izmokból álló mellkas meghökkentő módón mozgékony. Ezt az teszi lehetővé, hogy a bordák a gerincoszlophoz ízületekkel, a szegycsonthoz pedig rugalmas porcos összeköttetésekkel rögzülnek.

A kitágult mellkas

Amennyiben a mellkas magába záró és védelmező szerepét a túlzott védelemigénynek megfelelően izomfeszültséggel és merev ízületekkel megerősíti, akkor a kasból kalicka lesz, amely fogva tartja a szívet és a tüdőt. A szívvel egy olyan szerv kerül fogságba, amely az életnedvek cseréjéről és a szívből jövő érzelmekből él. Az ilyen mell körfogatok tulajdonosai ritkán sírnak, és nemigen mutatják ki a gyengeségüket, vagy ha igen akkor sem nyíltan és egyáltalán nem nyilvánosan. Hajlamosak a túlfeszítésre, a szívproblémákra, az asztmára.

A beesett mellkas

A levert, kedvetlen állapotokat beesett boltozatú mellkassal éli meg az ember. Míg a túl tág, úgyszólván a medréből kilépő mellkas tulajdonosa a bőség közepette hal éhen érzelmileg, a beesett mellkasú ember nélkülöz. Távol áll tőle, hogy mellre szívja az életet. Úgy érzi, hogy gyenge a tüdeje, üres és a végét járja. Ezt az életérzést könnyen előidézhetjük úgy, hogy teljesen kifújjuk a levegőt, és ameddig csak bírjuk, várunk a belégzéssel. A nyomasztó üresség érzése nagyon hamar egyfajta kínzó és kétségbeesett minőséget kap. Lelki alaphangulatára a kisebbrendűségi érzés, a depresszió és saját jelentéktelenségének tudata nyomja rá a bélyegét. Belefáradt az életbe, és nem gondol arra, hogy amit a maga szűk keblébe beereszt, annak az élethez vajmi kevés köze van. Mindkét típus elbarikádozza magát az élet ellen a különböző pólusokon.

A mellkas betegségei

Bordatörések
A bordatörések különösen, ha sorozatos törésről van szó, egy nyílást vágnak a mellkas erődjébe. A testi helyzetleírás egyúttal arra a lelkiállapotra is érvényes, amelynek következtében szüksége volt a betegnek a bordatörésre. Ily módon tudott csak egy megmerevedett és beszűkült korlátozó helyzetből kitörni. A törés következtében, illetve helyén átmenetileg új segédízületeket helyez üzembe az ember. A további töréseket pedig azzal lehetne megelőzni, hogy az ember szabad akaratából újraéleszti azt a sok mozgási lehetőséget, ami már amúgy is a rendelkezésére áll. A rugalmasság a téma és a feladat, amelyet mindenekelőtt átvitt értelemben kell megvalósítania.

A has
A has sokkal kevésbé védekező képes, mint a mellkas és a medence, amelyek között elhelyezkedik. Csupán a hasfalak adnak némi biztonságot hosszú, lapos izmaik által, és ezek védik a belső szerveket a kieséstől. A kisgyermek esetében még minden a has körül forog, és akörül, hogy az hogy érzi magát. Ha meleg és tele van, akkor minden rendben van, ha üres és feszült, az a vihar jele. A fej megfontolásai még nem játszanak szerepet, és még a szív rezdülései is háttérbe szorulnak a has érzéseivel szemben. A hideg fej elhatárolja magát a hastól és annak rendezetlen, mondhatni kaotikus igényeitől. A mi világunk lenézi azokat a kultúrákat, amelyek a has érzésére és az intuícióra hagyatkoznak. A dühödt has a legnehezebb partner az okos fej számára. Ha a fej az ész központja, akkor a has az ősi, egyrészt gyermeki, másrészt archaikus érzések és ösztönök otthona. A köldök alatt elhelyezkedő harmadik csakrának sok köze van az eredendő erőhöz és hatalomhoz. A mély felfoghatatlan szorongás hasfájást okoz, az intellektuális problémák közvetlenül fejfájást, az érzelmi nyomás pedig főleg a szívet terheli meg.
A keleti emberek számára a has általában a test középpontját jelenti, amelyből pl. a harcművészetekhez szükséges erőt merítik. Ezzel a keleti hagyományok elfogadták azt a kihívást, amely gyenge pontunk kiszolgáltatásával jött létre, és meg is birkóztak vele. A legtöbb nyugati ember számára azonban a has továbbra is a test leggyengébb része.

Sérvek
A sérvek olyan határfelületeken lépnek fel, ahol egészen különböző testi régiók érintkeznek egymással. Az úgynevezett sérvkapun keresztül kerül sor az átterjedésekre, melyek során az egyik rész behatol egy másikba, ahol nincs semmi keresnivalója. Minden sérv egyúttal betörés és beavatkozás is. A testbe a sérvhelyzet egyfelől a nyomás fokozódásából, másfelől a gyengeség összjátékából adódik. Minél nagyobb a nyomás és minél gyengébb az elválasztó fal, annál könnyebb áttörni a határt. Aki átvitt vagy szó szerinti értelemben túlterheli magát, az könnyen szerezhet magának sérvet. Nyilvánvalóan túl nehéz témát vett a nyakába, és nem nőtt fel az ebből adódó nyomáshoz.

A medence
A medence tartja a teste és ez az egész test alapja. Ez ad rejteket a szaporodási szerveknek és a kiválasztás szerveinek: a hólyagnak, illetve a végbélnek. Mint a gerincoszlop alapja, nemcsak az egész felsőtest terhét viseli, hanem össze is kapcsolja egymással mozgásszerveinket. Ez haladásunk alapja, a földdel való rezonancia talaja, megmutatja, milyen viszonyban rezgünk bázisunkkal.
A medence tartása elárulja, hogyan is állnak és mennek a dolgok. A nyitott medence, amely annyira előreirányul, hogy tartalma kényelmesen kifolyhatna. Ez a tartás a gerincoszlopot erős meghajlásra kényszeríti, és a feneket egyértelműen kinyomja. Mint tipikusan női tartás, félreismerhetetlenül érzéki és érzelmi hangsúlyú kisugárzása miatt izgatónak számít. A hangsúlyozott fenék kiegyenlítéséül a has kissé előbbre kerül, és érzelmi tartalmainak sokaságával gyakran még meg is nagyobbodik. Olyan emberről van tehát szó, aki ezekről az alsóbb szintekről indul ki magából. A felsőtest és a mell tájéka ezzel szemben egy kicsit háttérbe szorul. Azt jelzi, hogy az önmeghatározás a talajon való állással és az érzékiséggel szemben háttérbe húzódik.
A másik szélsőség az, amikor a tipikus férfi kínosan ügyel arra, hogy egy csepp érzelem vagy esetleg érzékiség se folyhasson ki a medence kelyhéből, olyan magasan zárva tartja. Mellkasa erősen fejlett, míg zártan keskeny, inkább fejletlen csípőjét előretolja. Hátrafelé a fenék megfeszülő izmai adnak biztonságot. Sem érzelmeket, sem más ellágyulást nem enged meg magának. Jellegzetes a katonák által felvett tartás ez. A szexuális energia ebben a tartásban szinte elsikkad. Az érzelmek szűkössé válnak, és a háttérbe szorulnak, az érzékiség sem játszik jelentős szerepet. Az ilyen összehúzott tartásért gyakran aranyeres panaszokkal és szexuális zavarokkal kell megfizetni. Még az előnyt élvező fej is gyakran fájdalmas figyelmeztetésekkel reagál a túlterhelésre. Mindkét szélsőséges tartás maga után vonja a neki megfelelő nehézségeket, míg a megoldás középen van, egy olyan tartásban, amely hátra és előre egyaránt rendelkezik bizonyos nyitottsággal.

A csípőízület
A csípőízület lépteink alapja, előrehaladásunkat neki köszönhetjük. Fájdalmai, amelyek többnyire valamilyen ízületi kopásra vezethetők vissza, megakadályozzák az ilyen kicsapongásokat, és azt jelzik, hogy már nem számíthat jelentős haladásra. A feladat az, hogy eljussunk a ránk kényszerített nyugalomba, hogy elismerjük, mennyire nehezünkre esik a haladás és a mozgás, és ne külső, hanem belső lépéseket tegyünk.

A lábszár
A lábfejjel, a térdízülettel és a bokával együtt a lábszár képezi azt a funkcionális egységet, amely megválaszolja azt a kérdést, hogy mi újság, azaz hogy állnak a dolgok. Az embernek a lábán nyugszik az egész élete. A láb mutatja, hogyan járjuk az utunkat. Az hogy hogyan áll hozzá az élethez, eldönti, hogy hogyan érzi magát benne. A leblokkolt menekülésre szánt mozdulatok izomfeszülésekben öltenek testet, az elhárított harci impulzusok görcsökké válnak, egy petyhüdt, erőtlen beállítódás és magatartás az ennek megfelelő jellegű izomzatban tükröződik. A tömött, izmos lábak izomtömegei járás közben súrlódnak egymáshoz. Gazdájuk széles nyomtávon jár, és hajlamos némi modorosságra is. A hirtelen változások nem számítanak az ilyen láb erősségei közé.
A gyenge lábak jelentik az ellenpólust a maguk fejletlen izomzatával. Az érintetteknek nehezükre esik a saját lábukon megállni, és szilárd álláspontok híján kifejezetten igényük van arra, hogy valakire támaszkodhassanak. Kompenzációképpen gyakran megpróbálnak kar- és agyizmaik fokozott hangsúlyozásával szert tenni némi tartásra – legalábbis felül.
A drótszerű lábak ugyan vékonyak, de gyengének egyáltalán nem mondhatók. Intenzív, spontán mozgékonyságuk feltűnő, és ez az ideges nyugtalanságig is elmehet. Az okoz nekik problémát, hogy valahová megérkezzenek és ott is maradjanak. Gazdájuk állhatatlansága a dolgos-mozgékony elegancia mögé rejtőzik.
A drótszerű lábaknak a testes, gyengén fejlett lábak az ellentétei, melyeknek tulajdonosa csoszogó járásával tűnik fel. Gyerekkorától kezdve mást se hall, mint hogy Emeld fel a lábad! Saját maguk útjában állnak, és nehezen tudnak talpon maradni, a haladásról nem is szólva. Álmosnak ható, kúszásszerű járásuk szemmel láthatóan alkalmatlan arra, hogy nekifussanak az életnek.

A térdízület
A térdízületben dolgozzuk fel az alázat témáját. Térdelni és térdet hajtani a hódolat gesztusa. A modern emberek már feltűnően kevéssé hajlamosak arra, hogy térdet hajtsanak. Az alázatnak és a hódolatnak már nincs nagy értéke. Az egyenes és hajlíthatatlan ember vált az ideállá – mindenki a saját maga királya. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy egyre nagyobb a térdproblémák, főleg a meniscus károsodások jelentősége.
A meniscus sérüléseknek a túlzott igénybevétel az alapja. A két porcból álló meniscus teszi lehetővé, hogy a csuklós ízület forgó mozgásokat is végezzen. A térdhajlítás képessége teljes mértékben nekik köszönhető. Amikor a meniscusok megsérülnek, a hatalmas felső comb- ás lábszárcsont összepréseli őket, és így beszakadnak. A szokásos terápia a porckorong előreeséskor alkalmazott kezelésre hasonlít, és abban áll, hogy lemetszik a szétrombolt és a megkívánt terheléshez képest túl gyenge szöveteket.
A tünet rávilágít az érintett vétkére. Fel kellene ugyanis ismernie, hogy hol vannak a határai, és be kellene látnia, hogy külső mozgáskényszere és a testétől megkövetelt teljesítmény túlzottá vált. Amennyiben a fájdalmas figyelmeztető jeleket figyelmen kívül hagyja, a szerénység és az alázat ki nem élt, árnyékba nyomott témái térdre kényszerítik. A szabad akaratából gyakorolt alázat helyett csak a kikényszerített szerénységet, mozgékonyságának korlátait és a fájdalmak megaláztatását éli meg. Az a dolga az embernek, hogy őszintén és egyenesen vallja be magának, hogy melyek azok a teljesítmények, amelyeket valóban megkövetelnek tőle. Az élethez szerénység is szükséges. Így tudja csak elfogadni az ember, hogy nem lehet kikényszeríteni belőle azt, ami túl van lehetőségei határain vagy nem tartozik a feladatai közé.
Többnyire olyan helyzetekről van szó, ahol az érintettek belülről pattanásig feszült érzelmekkel játszottak. A tudatos, a mozgás örömével kivitelezett testhelyzetek nem okoznak sérülést, ahhoz mindig egy adag belső elferdülésre és elcsavarodásra is szükség van.

A vádli és a vádli görcs
A vádli teszi széppé a lábat. Ha valaki mozgásban van vagy ugrásra kész, akkor ez a vádliján is megmutatkozik. Az az erőssége, hogy helyesen tud elmozdulni. Ha ezt nem helyesen teszi, akkor gyakran a vádli az, ami a be nem vallott túlterhelést jelzi. A vádli érzelmi túlfeszítettségünk páncélszekrényének számít. Ami az éjszakánként fellépő vádli görcsök esetében az álomtörténésekből vezethető le, az a futball játék hosszabbításainál fellépő vádli görcsöknél nyilvánvaló. Csak döntő mérkőzéseken vannak hosszabbítások. Amikor a továbbjutással kapcsolatosan felhalmozódott érzelmi feszültség a mérkőzés vége felé eléri a tetőfokát, akkor jelzik a begörcsölt vádlik, hogy mekkora érzelmi teher nehezedik az egyes játékosokra. A maratoni futók alig hajlamosak a vádli görcsre. Ennek valószínű oka, hogy ők lényegesen kisebb érzelmi megterhelésnek vannak kitéve. Az éjszakai vádli görcsök felfedik, hogy a napközben felhalmozódott érzelmi feszültség olyan tetemes, hogy az éjszakai feldolgozás során nem tud kielégítő tudatossággal szembesülni vele az ember. A manapság használatos elsősegély-intézkedések homeopátiásan működnek. Erősen nekiszorítja valaminek az ember a lábát. Hasonlóan hatnak az érintettnek azok az elkeseredett kísérletei, amikor elkezd ugrálni. A kórkép kihozza a test harci történéséből, és tudatos megfeszülésre kényszeríti. Ez a pillanat elég lehet ahhoz, hogy világossá váljon az ember számára a testi harc, és felismerje hogy milyen érzelmi feszültség és mennyi becsvágy húzódik meg mögötte.
Ha a tudat feladja a harcot, akkor a testnek egyedül nincs esélye. Akkor görcsök formájában mutatja ki, hogy túlterhelték, ami nem más, mint a harc karikatúrája.
A fizikai vádli görcs így mindig egy adag rezignációról és feladásról is árulkodik. Az érintettek jelzik, hogy harcképtelenné váltak. Amit lelkükben nem vallanak be maguknak, azt testileg válik világossá.

Az Achilles-ín szakadása
A teljes vádli izomzatot az Achilles-ín függeszti fel a sarokra. A sarok testünknek az a pontja, mely a legintenzívebben köt bennünket össze az anyafölddel. A sarok az a hely is, ahol minden lehetséges méltánytalanság és sérelem elérheti az embert. A boldogtalanság, mint a polaritás kifejezése és az egység boldogságának ellentéte, különösen szívesen tör itt be az ember életébe. Az Achilles-ínt rendkívüli módon túl kell feszíteni ahhoz, hogy elszakadjon. Az ilyen helyzetekben már nem számol az ember a lehetőségeivel, és túlfeszíti, szó szerint darabokra szaggatja magát. Az Achilles-sarok, amely már nem tud a lépéshez felemelkedni, világossá teszi, hogy az ember mégiscsak egy ember és nem több, és legalább itt apolaritásban nem alkalmas az emberfeletti dolgok kivitelezésére. A testnek gyakran kell eljátszania ezt a hálátlan szerepet a becsvágyó értelemmel szemben, amely gyakran irreális dolgokat vesz a fejébe. A szervezet világosan kifejezi, hogy mennyire szüksége van a szünetre. Az érzelmi erőpróbáknak túl gyenge a belső, a csontok által szimbolizált struktúrákhoz való kapcsolatuk. Olyan úton jár az érintett, amelyik nem igazán illik hozzá. Abba kell hagyni, mondja a test, és azonnal gondoskodik is az elsősegélyről azzal, hogy az elvállalt becsvágyfeladatokat azonnali hatállyal leállítja.
Az eddigi koncepciót kell átalakítani, fizikai pihenés közben lelkileg kell tisztázni, hogy hol áll az ember, és hová törekszik. Ha túl erősen kötődünk a saját lehetőségeinket meghaladó becsvágyó célokhoz, akkor elszakad apoláris világgal való kapcsolatunk. Az ember elveszíthetné különben a talajt a lába alól, és veszélybe kerülne, ha elszállna. A testben bekövetkező szakadás az, amely visszahozza a tények talajára.

A lábfej
A lábboltozat a testnek a fejtől legtávolabb eső, és egyben az emberre leginkább jellemző része. Lábboltozata csak az embernek van. A lábboltozat teszi lehetővé, hogy felegyenesedjünk. Az, hogy sarokkal ellátott cipőket hordunk mutatja azt a tudattalan szándékot, hogy olyan messze akarunk kerülni az anyaföldtől, amilyen messze csak tudunk.
Megfelelve annak a törvénynek, miszerint “mint fent, úgy lent”, az ember talpán lévő reflexzónákban az egész teste leképeződik. A fej zónái a lábujjak környékén fekszenek. El kell fogadnunk, hogy annak megfelelően, ha túl szűk a cipő, rohamosan emelkedik a fejfájások gyakorisága.
Mivel állandóan csak a fejünkkel foglalkozunk, elveszítjük a talajt a lábunk alól. Ahol szorít a cipő, ott van a tulajdonképpeni probléma, tartja a népnyelv. A stabil személyiség egészséges lába két boltozatból áll. A két boltozat két hidat és három érintkezési pontot képez a földdel. A kisebb elülső boltozat két ilyen pontot alkot, a kis- és nagylábujj magasságában, a harmadikat pedig a nagy boltozat adja a saroknál.
Legtöbbünk inkább ingadozva és bizonytalanul áll, mert három helyett gyakran csak két vagy egy ponton támaszkodik. Aki mindkét lábával úgy áll a földön, hogy mindegyik lába három ponton érinti a talajt, az nyugodtan ráhagyatkozhat megalapozott realitásérzékére. Ha viszont ezzel szemben széles felületen nem jár, hanem inkább siklik a talajon, az azt mutatja, hogy a valóságtól elidegenedve szeret lebegni a tények fölött. Ha az ember eltapossa, illetve lejárja a kis lábboltozatát (harántboltozat, süllyedéses láb) azzal az elülső híd elveszti az egyik pillérét, és a földdel való kontaktust két pontra csökkenti. Amennyiben a hosszanti boltozatot is eltapossa az ember, akkor beszél a népnyelv lúdtalpról. Elvész a rugózás, és megszűnnek a differenciált alátámasztási pontok. Ez gyakran a kötelékek nélkül berendezett életben tükröződik, melynek gazdája elmulasztott gyökereket ereszteni.
A nehéz lábú emberek, akik szinte hozzáragadnak a talajhoz, egyenesen túlhangsúlyozzák álláspontjaik biztonságát, és járás közben is alig emelik fel a talpukat. A csoszogó járás már a kövér, ám gyenge lábaknál is feltűnik. Átvitt értelemben is alig rugaszkodnak el a földtől, és nem teszik be a lábukat a levegősebb gondolati szférákba, ahol a kreativitás és spontaneitás honol. Ehelyett megbízhatóak és állhatatosak, értelmesek és jól “földelt”-ek. Kevés dolog tudja kiborítani őket.
Megint egészen mások a hercegek, és a hercegnők. Lábujjaikon járva sokkal inkább lebegnek a világban és különösképpen az álomvilágban. Szinte balett stílusban táncolnak át az életen. A lábujjhegyen való járás a magas sarkú cipők természetes velejárója, és mutatja, hogy az illető milyen kevésre értékeli a talajjal való kapcsolatát vagy akár a tartósság és az állhatatosság minőségét. Realitásérzékek helyett a fantáziák birodalmában élnek. Még nehezebb levenni a lábukról és kiborítani őket mint a nehézlábúakat, mert a lebegő lények tündérvilágában semmi sem szilárd, minden mozgásban van. Az ilyen felhőlények könnyedségének is megvan a maga árnyoldala, ugyanis gyakran elhanyagolják életük anyagi oldalát.
Az ellenpólust a karomszerű lábak jelentik, amelyekkel tulajdonosuk megkapaszkodik a föld felszínén. A karom formájúra elgörbült lábujjak görcsösen kapaszkodnak. Az ilyen lábak fenyegetett egzisztenciáról vallanak, erős vágyról, hogy talajt találjon magának az ember, és semmit ne engedjen el.
A nyugtalan lábak ezzel szemben azt leplezik le, hogy a tulajdonosuk állandóan szaladna és leginkább elszaladna. Mindig jól tájékozott, és mozgási kényszere és érdeklődése mögött nagyon gyakran a menekülés vágya rejtőzik.
A sarokállás azt jelenti, hogy az illető megtorpan az élet előtt, és így biztosítja magát a hanyatt esés és a nyaklevesek ellen.

A boka
Ha kificamítja az ember a bokáját, már nem tud nagyokat ugrani. Azok, akik túl nagyokat ugranak, utána túl keményen landolnak a tények talaján. A kihívás világos: a talajon maradni és szép lassan, fokról fokra felmászni. A nagy szökelléseket törölte a sors.
A bénaság kemény terápia azoknak, akik állandóan mozognak.
Ha kificamítjuk a lábunkat, akkor megütjük magunkat, a törésnél betörünk, ha mellé lépünk, akkor a földön fekve találjuk magunkat.
A balesetek eredményei mutatják, hogy mit kell az embernek mindebből megtanulnia. Be kell vallania magának, hogy tévedett hibás elképzelései vannak, hogy túl durván landol az ugrásai után, és hogy magasröptű szárnyalásai végén összezúzza őt a realitás.
A szerzett sérülések nyugalomra kényszerítik és ledöntik a lábáról. Kímélni kell a testét, és ebben a külső nyugalomban inkább a belső mozgékonyságra és a szellemi ugrásokra kell átállnia.

A tyúkszem
Az alsó szem egészen más perspektívát kínál, mint a fenti. A krónikusan nyomás alatt álló pontok a tyúkok gomb formájú szeméről kapták a nevüket. Egészen pontosan megmutatják, hogy hol szorít az ember cipője. Mint ahogy ezt a reflexzónák is felfedik, a tyúkszemek különösen világosan jelzik a fent és lent közötti kapcsolatot. Amely az ember lábujjain jelentkezik, azt jelzi, hogy a feje egyes területei nyomás alá kerültek. Az is lehet, hogy az ember saját maga lép a saját lábára, lehetetlenné téve önmaga haladását. Különösen a nők hajlamosak arra, hogy egy ízlésbeli ideál hátráltassa a saját előrehaladásukat. Anatómiailag a tyúkszem nem más, mint szarulerakódás, melynek az a célja, hogy az adott helyet megvédelmezze a külső nyomással szemben.

A lábgomba
A gombák gyakorlatilag mindenütt megjelenhetnek, ahol a szövetek feladják az életért való harcot. Csak akkor válik egy struktúra megrohamozhatóvá a mikroorganizmusok számára, amikor a szervezet kivonja az energiáját egy struktúrából mégpedig azzal, hogy törli a tudatban az általa képviselt tematikát.
A lábgomba egy önmagában véve ártalmatlan élősködő. Nem okoz fájdalmat, és alig akadályozza az embert valamiben. Mégis sokakat keserít el. Éppen a körmeinken telepszenek meg az idegen lények, fitogtatva, milyen kevéssé tisztelik fegyvereinket.
Az a tény, hogy a gombák kizárólag csak azokra a területekre merészkednek, amelyek a végüket járják, jellemző fényt vet az érintett körmökre. A gomba az ember körmeiből táplálkozik, darabonként széteszi. Főleg a lappangó agresszív támadási mód az, amelynek tehetetlenül ki van szolgáltatva az ember.
A csatatérként használt köröm vastagabbá és egyenetlenebbé válik. A lábgombák demonstrálják, hogy az embernek az anyafölddel és egyáltalán a világgal való kapcsolata nem tiszta. A klasszikus lótuszülésben a talp felfelé néz, szimbolizálva ezzel, hogy tökéletes mértékben a szellemi világ felé orientálódik ilyenkor az ember.
A feladat megszüntetni a fegyverzetet és csökkenteni az ellenállást. Ennek azonban a tudatban kell megtörténnie. Ha a szellemi- lelki oldal tehermentesíti, akkor a test ismét előállítja a maga sérült fegyvereit, és visszahódítja az elveszett területeket.
Mint minden olyan fertőzésnél, amely idegen csapatok támadásával jár, a szellemi lelki védekezés túl erős, és ezálltal a testi legyengül. Mint minden kórokozó a gombák is arra szólítanak fel, hogy védjük magunkat. A lábgombák főleg arra buzdítanak, hogy törődjünk a fegyvereinkkel és a szerszámainkkal, hagyjuk, hogy a támadás után ismét megnőjenek.

Szemölcsök a talpon
A szemölcsök, ugyan úgy mint a gombák, semmiféle testi fenyegetettséget nem jelentenek. Lelkileg azonban nagyon veszélyesek lehetnek. Az ember lábán és különösen a talpán rendkívül kellemetlenek is.
A különböző terápiás formák további információt adnak a szemölcsök jelentéséről. A hagyományos orvoslás a nyers erőszakkal kísérletezik, lemaratja, leégeti vagy levágja a szemölcsöt, és mindez magas sikertelenségi rátát eredményez. A népi gyógyászat többféle módszerrel és nagyobb sikerrel gyógyít. Ezek mindegyike hasonlít egymásra abban, hogy mágikus feltételezéseken alapszik. A szemölcsökkel az ember a saját sötét oldalával szembesül. Ezért is reagálnak olyan jól a megfelelő okkult kezelésekre. Amikor más betegségek is reagálnak a ráolvasásra és a kezelésre, vagy használnak a gyógyszerek, az azt mutatja, hogy egészében véve milyen mágikus volt a régi orvostudomány. Ha feltesszük a kérdést, hogy miben hátráltatja, vagy zavarja az illetőt a szemölcs, akkor kirajzolódik az egyéni jelentése. Legtöbbször abban akadályozza, hogy makulátlan legyen a külseje. A talpon jelentkező szemölcsöknél még azt is meg kell kérdezni, hogy mennyire botorkál körbe az ember az okkult területeken anélkül, hogy elismerné a jentőségét.

Rólunk mondták

Feltöltődtem, megerősítést kaptam, hogy jó úton járok. Az tetszett a legjobban, hogy itt én vagyok a főszereplő 🙂 Nagyon fontos, hogy megismerjük
magunkat, és hogy felfedjük a képességeinket az előrejutás érdekében. Izgalommal, kíváncsian vártam a találkozót. Kezelés közben nagyon jól éreztem magam,
tényleg figyelsz arra, amit mondok, remek beszélgetőpartner vagy, és bízok benned. 🙂 Utána feltöltődve éreztem magam, és tettre késznek. Úgy vélem a lelki dolgok hatnak a testünkre, életünkre. Ezek felfedezése nagyon izgalmas. Közvetlen volt a hangulat, így az ember bátrabban, őszintén megnyilvánulhat. Nincs görcsösség. Csak rólam van szó, az ember fontosnak és különlegesnek érzi magát.(Sőt megtudja, hogy feladata van, és hogy nem véletlenül van ott, ahol)

B.A.

28 éves

„Életem legmélyebb pontján találkoztunk. 4 hónap sem telt el és életem eddigi legmagasabb pontján vagyok :)”

Drága Tündi,  Tudom és hiszem, hogy nincsenek véletlenek, én mégis véletlenül mentem be arra a helyre ahol megismertelek. És milyen jó, hogy az élet arra sodort, megváltoztattad az életemet. Valami örökre megváltozott bennem, körülöttem, mióta hozzád járok. Életem legmélyebb pontján találkoztunk. 4 hónap sem telt el és életem eddigi legmagasabb pontján vagyok 🙂 Biztos vagyok benne, hogy van még sokkal, sokkal feljebb is, általad stabilan állok és várom a rám váró csodálatos feladatokat, amikkel már mosolyogva állok szemben, félelem és kishitűség nélkül.

K. Adrienn

Budapest

„Számomra a legmeglepőbb, hogy gyorsan jutottunk el a valódi problémámig. Nem kellett felesleges köröket menni, tűpontosan sikerült kideríteni, mi az, ami valójában nyomaszt.”

Nem érzem magam egy közvetlen embernek, de Tündivel elég hamar sikerült megtalálnom a közös hangot. Jól tud felszínre hozni gondolatokat, rávezetni megoldásokra. Természetesen jön a kezelés során a spirituális vonal, nem ilyen elvont és erőltetett módon. Jó és érdekes tapasztalás a kineziológia, nem gondoltam, hogy tényleg ennyi mindent képes oldani bennem. Egészen egyszerű dolgokban köszön vissza a mindennapi életben, hogy inkább érdemes engedni, elengedni pl. a gyerek hisztijét, a vitákat, a keserű megjegyzéseket. Könnyebben megy az életem, ha ezeket az apró dolgokat jobban tudom kezelni.

L.T.

34 éves

Életünk során sokszor eljutunk arra pontra ,amikor azt érezzük, hogy minden összejött, valami hiányzik vagy csak azt érezzük, hogy valamin változtatni kellene mert nem vagyok boldog. El és belefáradtam, mozdulnék is , meg nem is! Rájöttem, hogy csak én tudok változtatni, az első lépés a legnehezebb.Ha elfogadjuk a külső segítséget , ami nem abban rejlik, hogy "mit csinálj", inkább csak arról szól, hogy indulj el valamelyik irányba ,az-az igazi elindulás! Én ehhez kaptam energiát Tünditől, hogy merjek dönteni és indulni tovább! Nagyon hálás vagyok és köszönöm, hogy találkoztunk! 

B. Ilona

Hódmezővásárhely

Megálmodtam, hogy Téged kell megkeresselek, és a teljes kétségbeesés vezérelt.   Nem voltak elvárásaim, csak próbálkoztam, és csak most látom milyen rossz állapotban voltam, amikor elkezdtük a kezelést.  Nagyon tetszett a közvetlen hangnem és a maximális rám figyelés és segíteni akarás, amit a
kezelések során tapasztaltam. Így utólag visszatekintve rendkívül rossz mentális állapotban voltam, amikor elkezdtük a kezelést és fokozatosan érted el, hogy szeressem és tiszteljem magam és fogadjam el a megváltoztathatatlant.  Van önbizalmam, van hangom, és keresem a lehetőségeket a továbblépésre, szerintem már különleges vagyok.

Ildikó

60 éves

"Önértékelési és bőrproblémák miatt fordultam Tündihez. Ezek a problémák már az életem minden területére kihatottak sajnos, így muszáj volt segítséget kérnem. Az első kezelés nagyon jó hangulatban telt és már utána sokkal energikusabbnak éreztem magamat. A kezelések előrehaladtával egyre több energiát, motivációt érzek magamban, kezdem visszanyerni régi önmagamat, ezáltal egyre lelkesebb vagyok, és érzem, h érdemes ezt az "utat"; folytatnom, mert csak nyerhetek."

F. Tünde

Budapest

"Tünde szakértelmével sikerült olyan mélyen megbúvó rossz hiedelmeket és érzelmi béklyókat felszínre hozni és eloszlatni, amelyek sokáig visszahúzták az életemet. De már nem. Csak ajánlani tudom."

Sz. Attila

Budapest

Kérdése van?
Küldje el és hamarosan válaszolok.

1133 Budapest, Hegedűs Gyula utca 104.

GERINC MANUFAKTÚRA
BUDAPEST

VARGA JÁNOS
Gerinc-Lélek Specialista