Milyen folyamaton visszük végig?

ÁLLAPOTFELMÉRÉS Leletek átnézése, fájdalmak, tünetek meghatározása, mert ez a híd a gyógyuláshoz.

MEGOLDÁSI FÁZIS Tökéletes összhang a gyógyuló és a terapeuta között, majd fájdalom-mentesítés és az elmozdulások visszaállítása.

RÖGZÜLÉS Átbeszéljük az eredményességet: Hogy érzi magát most? Mit tapasztalt kezelés közben? Útravaló házifeladatok.

ÁLLAPOTFELMÉRÉS Leletek átnézése, fájdalmak, tünetek meghatározása, mert ez a híd a gyógyuláshoz.

MEGOLDÁSI FÁZIS Tökéletes összhang a gyógyuló és a terapeuta között, majd fájdalom-mentesítés és az elmozdulások visszaállítása.

RÖGZÜLÉS Átbeszéljük az eredményességet: Hogy érzi magát most? Mit tapasztalt kezelés közben? Útravaló házifeladatok. Bővebben a folyamatokról »

A gerinc anatómiája

 

A gerincbetegségek okainak, tünettanának és a kezelési alapelveknek a megértése elképzelhetetlen némi anatómiai alapismeret nélkül, ezért az alábbiakban összefoglaltuk az ezzel kapcsolatos leglényegesebb anatómiai és strukturális alapfogalmakat.

Az emberi gerincoszlop 24 egyedi csigolyából, keresztcsontból és a farokcsontból álló összetett struktúra. A gerinc fő funkciója a gerincvelő védelme, a törzs mozgékonyságának biztosítása, valamint a teherviselés áthelyezése a fejről és törzsről a medencére. A flexibilis csigolyaközti porckorongok miatt a gerincoszlop egy hajlékony szerkezet, mely képes felfogni a rázkódást és vibrációt, mielőtt azok elérnék az agyat.
A gerinc belső passzív stabilitását a porckorongok adják, valamint az ezeket körülvevő szalagos struktúrák, melyet kiegészít a gerinckörüli izomzat funkciója. A gerinc négy régióra osztható: nyaki, háti, ágyéki és keresztcsonti régiókra. A nyaki és ágyéki szakasznak a legjelentősebb a klinikai vonatkozása hisz a leginkább teherviselők, a legmozgékonyabb elemei a gerincnek, s ennél fogva a trauma és a degeneratív elváltozások is ezeken a területeken a leggyakoribbak.
A keresztcsonti és farkcsonti gerincszakasz kivételével a csigolyák egymással feszes ízületekkel kapcsolódnak, ebből eredendően az egyes csigolyák közti mozgásterjedelem kicsi, viszont a teljes gerinc mozgásterjedelme jelentős. Ez a szerkezet – az izmokkal funkcionális egységet képezve – alkalmassá teszi a gerincet arra, hogy a test stabil tartóvázául szolgáljon, ugyanakkor mobilis is legyen (elhajlás, saját hossztengelye körüli rotáció, rugalmasság). A háti szakasz a mellkas integráns része s következésképpen a legmerevebb is. A keresztcsonti és farkcsonti csigolyák többnyire összecsontosodtak, a medenceöv alkotásában vesznek részt.

A csigolyák

Az első 24 csigolyát valódi (vertebrae veare), az utolsó 9 – 11 nagymértékben módosult csigolyát álcsigolyáknak (v. spuriae) nevezzük. Az atlas és az axis ( C1-C2) is nagyban eltér a valódi csigolyáktól, ezért külön említenénk.
A csigolyatest fő biomechanikai funkciója az, hogy viselje a gerinc nyomóterhelését, mely a test súlyából és az izmok által kifejtett erőkből következik. Ennek megfelelően a csigolyatest dimenziói növekednek a nyaki régiótól a lumbális felé. A csigolyatest felépítése az erősen porózus trabekuláris (csontgerendák) és a meglehetősen szilárd kortikális ( külső héj) részt foglalja magába. A kortikális rész nagyon vékony csupán 0,35-0,5 mm. A trabekuláris állomány viseli a függőleges nyomóterhelés legnagyobb részét, s a kortikális rész egy olyan erős struktúrát alkot, mely még inkább ellenáll a csavarásnak és a nyíró erőknek.

A valódi csigolyák közös tulajdonságai
1. Corpus vertebrae (csigolyatest). Trabekularis csontállományból áll, melyet kívülről tömör, kortikalis réteg fed.
2. Arcus vertebrae (csigolyaív). Csigolyatest hátsó, oldalsó részéről eredő ívek, melyek hátul egyesülnek. Eredésénél, a haránt– és ízületi nyúlványok előtt egy bevágást mutat alul és felül (incisura vertebralis superior et inferior). Két csigolya közötti bevágások a csigolya közti lyukat (foramen intervertebrale) fogják közre. E lyukak mérete változik mozgás közben.
3. Processus transversus (harántnyúlvány). A csigolyaív oldalsó részéről ered.
4. Processus articularis superior et inferior. A csigolyaív hátsó – oldalsó részéről erednek felfelé és lefelé a páros ízületi nyúlványok.
5. Processus spinosus (tövisnyúlvány). A csigolyaív hátsó részéről ered.
6. Formaen vertebrae (csigolyalyuk). A csigolyatest és a csigolyaív fogják közre. A többi csigolyával a gerinccsatornát (canalis vertebralis) alkotják.

A nyakcsigolyák sajátosságai
1. Harántnyúlvány. Kettő gyökérrel ered, közöttük lévő lyuk aforamen transversarium (ez specifikus a nyakcsigolyákra). A hetedik csigolya kivételével itt fut az arteria vertebralis, vénák és szimpatikus idegek. A harántnyúlványok két gumóra végződnek, a közöttük lévő vályúban lépnek elő a gerincvelői idegek.
2. Tövisnyúlvány. 3 – 7: rövidek, fecskefarok szerűen kettéoszlanak. 7: vertebra prominens. Gumóban végződik, erősen kiemelkedik, ezért jól kitapintható tájékozódási pont.
3. Tuberculum anterius et posterius.
Az atlas (fejgyám) sajátosságai

A C 1 nyakcsigolya
1. Massa lateralis. Az atlas oldalsó része, mely előrefelé azarcus anteriorban, hátrafelé pedig az arcus posteriorban folytatódik. A harántnyúlványok szélesebbek, mint a többi nyakcsigolyánál, ezért az a. vertebralis itt megtörik. Itt helyezkedik el a fovea articularis superior. Ez a condylus occipitalis ízfelszíne, közös elliptoid ízfelszín részei.
2. Arcus posterior.(Hátulsó ív)
3.Arcus anterior.(elülsőív) A csigolyatestet helyettesíti.
4. Fovea dentalis. A dens axis ízfelszíne.
5. Sulcus arteriae vertebralis. A fov. art. sup. mögött közvetlenül haladó vályú, benne fut az artéria. vertebralis és az első cervicalis ideg .

A C2 nyakcsigolya
1. Dens axis (fognyúlvány). A csigolyatest felfelé a fognyúlványba megy át. Elől az atlas fovea dentisével ízesül. Hátul az atlas arcus anteriorját áthidaló szalaghoz (ligamentum transversum) ízesül.
2. Facies articularis superior. Háztetőszerűen lejtő ízfelszínek a dens axis két oldalán. Az atlas fov. art. inf. – jával való ízesüléshez.
3. A felső két nyakcsigolya nem képez foramen intervertebralét,a 2. cervicalis ideg a facies articularisok mögött lép ki.

Hátcsigolyák sajátosságai
1. Fovea costalis transversalis. A harántnyúlvány gumós végén, elől lévő ízfelszín, a bordatestek ízesülésére.
2. Fovea costalis superior/inferior. A csigolyatest két oldalán, felül és alul a bordafejek ízesülésére (1, 11, 12 csigolya kivételével).

Ágyékcsigolyák sajátosságai

A processus transversuson látható nyúlványok és ízesülések:
1. Processus mamillaris. A processus articularis superior hátsó felszínén lévő nyúlvány.
2. Processus accessorius. A harántnyúlvány maradványa.
3. Processus costarius. Bordacsökevény.

 

Keresztcsont (os sacrum) és farokcsont (os coccygis)

A sacrum öt keresztcsonti csigolya összecsontosodásából keletkezett, elgörbült ék formájú, a gerincnek a medencéhez csatlakozó része. Hozzá alulról csatlakozik a farokcsont, mely négy – hat csökevényes csigolya. Közülük az első némileg hasonlít egy csigolyához, különálló is lehet. A többi csökevényes, kocka vagy téglatest alakú .

A keresztcsont elülső felszíne:
1. Basis ossis sacri. Itt ízesül az ötödik ágyékcsigolyával.
2. Facies auricularis. Itt ízesül a medencecsonttal.
3. Foramina sacralia pelvina. Két oldalon négy – négy.
4. Linae transversae. Összecsontosodás helyét jelzik.

1. Crista sacralis mediana. A proc. spinosusok maradványa.
2. Crista sacralis medialis. A proc. articularisok maradványa.
3. Crista sacralis lateralis. A proc. transversusok maradványa.
4. Foramina sacralia dorsalia. Az előző kettő között.
5. Hiatus canalis sacralis. A gerinccsatorna alsó bejárata.
6. Cornu sacrale. Az előző két oldalán elhelyezkedő nyúlványok.

Összeköttetések
Synchondrosis (porcos) a két csigolya (discus) és a kétoldali kisízületek között.
A csigolya üvegporcos zárólemeze ( véglemeze) alkotja a két csigolya közötti porckorong valamint a csigolyatest szivacsos állománya közötti határt. A zárólemez egyik legfőbb funkciója, hogy megakadályozza a porckorong betüremkedését a csigolyatestbe, és hogy egyenletesen megossza a csigolyatestre irányuló terhelést. Sűrű porcrétegével a véglemez félig áteresztő membránként is szolgál, mely lehetővé teszi a porckorong táplálását diffúzió útján csigolya szivacsos állományából.

A discus intervertebralis a csigolyatestek között teremt folytonos, rugalmas összeköttetést, felül és alul üvegporc választja el azoktól. Belső magja, a nucleus pulposus kocsonyás állagú, a magot kívülről a rostporcos anulus fibrosus borítja.A porckorong a test legnagyobb érhálózat nélküli heterogén morfológiájú speciális struktúrájú eleme. Az anulust jellemzi, hogy képes vizet megkötni és ezáltal megduzzadni. A rostos gyűrű lemezes felépítésű, mely 15-16 különálló, koncentrikus rostos rétegből áll, egymást radier irányban keresztbe szövő rostokkal. A rostok irányultsága változik, így a gyűrű mechanikai tulajdonságaiban régiónként variáció található. A porckorongot az összenyomás, hajlítás és csavarás összetett kombinációja terheli. Az egészséges porckorongban az axiális( függőleges) irányú terheléseket a gél állapotú mag hidrosztatikus összenyomása viseli, s ennek ellenáll a külső rostos gyűrűben keletkező feszültség, mely egy pneumatikus kerékhez vagy vizes ballonhoz is hasonlítható.

A porckorong a reá nehezedő a nyomást egyenletesen osztja el a csigolyatestek felszínén. Utóbbi Pascal törvényéből vezethető le, miszerint a folyadékban a nyomás minden irányban egyenletesen terjed, bármilyen helyzetben is van egy csigolya, az alatta levő porckorong anulus fibrosusán (és így a csigolyatesten is) a nyomás egyenletesen oszlik el. A kor előrehaladtával a mag víztartalma csökken, melynek a következtében a porckorong rugalmassága is csökken, és a nyomás egyenlőtlenül tevődik át csigolyatestre. A porckorongok tápanyagellátása a szomszédos üvegporcokon keresztüli diffúzióval történik. A porckorongok a gerinc hosszának negyedét teszik ki. A napközbeni terhelés hatására dehidrálódnak és éjszaka az erőhatás megszűntével rehidratálódnak. Napi nettó 10-20%-os folyadékveszteséget figyelhetünk meg a diszkuszban, s a napi terhelés alatt beálló folyadék veszteséget éjszaka a pihenés folyamán visszanyerjük (ezért mérjük magunkat magasabbnak reggel mint este), mely egy “pumpaeffektushoz” hasonlítható. A napi folyadékcsere jelentős fontosságú a porckorong tápanyagellátásában. A C1 és C2 csigolyák között nincs discus.

Csigolyák közötti kisízületek (zygapophysalis ízületek)

Az íznyúlványok között jönnek létre a csigolyák közti kisízületek, melyeknek elsősorban a gerinc különböző irányú mozgásaiban van szerepe. A nyaki régióban speciális uncovertebrális ízületek (vagy Luschka-ízületek) fejlődtek ki, melyek az egyik csigolyatest és az alatta levő csigolyaív bázisai között helyezkednek el. Nem valódi ízületek, de ízületre utaló jegyeket mutatnak. A porckorongok másodlagos hasadásaiból keletkeznek a mozgások okozta erőbehatások hatására s 10–20 éves kor között jelennek meg. Szerepük jelentős a nyaki régió degeneratív elváltozásainak kialakulásában.

Syndesmosis (szalagos) összeköttetés a gerincet az ízületektől függetlenül szalagkészülék fogja össze. A csigolyatestek elülső felszínén tapad a ligamentum longitudinale anterius (1), a hátsó felszínén (azaz a gerinccsatorna elülső falán) aligamentum longitudinale posterius (2). Az utóbbi mint membrana tectoria( a nyaki szakaszon) beborítja a fejízületek szalagkészülékét. A ligamentum flavum (3) az egyes csigolyaíveket köti össze a foramen intervertebralék kivételével. A ligamentumsupraspinale (4) a tövisnyúlványok felett fut, a hetedik nyakcsigolyától felfelé a tarkóizmokat elválasztó szalaggá (ligamentum nuchae) önállósul. A ligamentum intraspinale (5) az egyes tövisnyúlványok között, a ligamentum intertransversale (6) az egyes harántnyúlványok között fut.

Synostosis (csontos) összeköttetések
A keresztcsont és a farokcsont összecsontosodott csigolyák maradványai. A keresztcsontban 20 éves korig a csigolyák között hyalinporc és intervertebralis discusok láthatóak.

Feji ízületek

Kettőt különböztetünk meg. Az ariculatio atlantooccipitalis a condylus occipitalisok és a két fovea articularis superior között jön létre. Az ízfelszínek egy haránt, hosszúkás tojásidomnak felelnek meg. Mozgásai: bólintás, hátraszegés, oldalra hajtás. Az articulatio atlantoaxialis pedig a dens axis ízesül az atlas elülső ívéhez, és két oldalt az atlas alsó ízfelszíne ízesül az axis felső ízfelszíneivel. Közösen egy függőleges kúpízületet alkotnak. Mozgása a forgatás. A fejízületeknek közös szalagkészülékük van, fő feladatuk az ízületek helyben tartása, a fej mozgásainak korlátok közé szorítása és a gerinccsatorna elzárása a környezetétől.

Görbületek
A gerinc újszülött korban egyenes. A szaggitalis (oldalírányú) görbületek fokozatosan alakulnak ki ahogy az ember felegyenesedik növekedése során, teljes kialakulásuk a nemi érés utánra esik. A szaggitalis görbületek fiziológiás nagyságát a medence szaggitalis dőlésének mértéke nagy mértékben befolyásolja. Az thoracalis és sacralis görbület főleg a csigolyák alakjából adódik. A cervicalis és lumbaris görbület elsősorban a porckorongok alakjából tevődik össze (a mellékelt ábrán az élettani görbületek láthatók).
Mozgások
A mozgások irányát és nagyságát az egyes régiókban a porckorongok vastagsága, a csigolyák közti ízületek tengelyállása, a csont-, ízületi – és lágyrészek összetorlódása ill. megfeszülése határozza meg. A fej mozgásai az articulatio atlantooccipitalisnak és atlantoaxialisnak (C1-C2 közötti ízesülés) köszönhetően különösen szabadok.
Flexio ventralis és flexio dorsalis. A legjelentősebb a nyaki szakaszon, mert az ízfelszín közel van a vízszinteshez, relatíve vastagok a porckorongok, kevés a lágyrész és laza az ízületi tok. A háti szakaszon az ízfelszín frontális állása, a vékony porckorongok és a mellkas miatt korlátozott. Az ágyéki szakaszon ismét jelentős, mert az ízfelszín közel van a saggitalishoz és vastagok a porckorongok.
Flexio lateralis. A nyaki és a lumbalis régiókban a legszabadabb.
Torsio (rotatio). A nyaki szakaszon a legjelentősebb a vízszintes ízületi síknak megfelelően. A háti szakaszon is jelentős, mivel a frontális ízfelszínek egy köríven helyezkednek el, melynek a központja a csigolyatesten van. Az ágyéki szakaszon alig lehetséges az ízfelszínek saggitalis állása miatt. Az utolsó ágyékcsigolya és a keresztcsont közötti frontalis ízületi felszín kisfokú torziót ( fordulást) megenged.

A mozgások és a testtartás során jelentős erőbehatások érik a gerincet, melyekkel szemben bizonyos szerkezeti sajátosságok ellenállóvá teszik. Ilyen a gerinc elemi mozgásszegmentjeinek a funkcionális spinális egységeink felépítése. A funkcionális spinális egység két szomszédos csigolyából és az általuk határolt terület közötti lágy szövetből áll. A C1 és C2 kivételével,–mely csigolyáknak nagyon specializált a geometriája, és ezáltal rendkívül széles mozgást tesz lehetővé a fej és nyak csatlakozásánál– azonos a mozgási szegmentum felépítése.
Kétkarú emelőnek foghatóak fel, ahol az alátámasztási pont a kisízületekben van. Az intervertebralis discus a csigolyatestre ható erőt direkt és passzív módon csökkenti. Az interspinosus a (csigolyák nyúlványi közötti) szalagok és izmok feszülése viszont indirekt módon, a szalagok passzívan, az izmok aktívan csökkentik a csigolyatestre ható erőt. Az elemi mozgásszegment működekor fellépő erőket szemlélteti a mellékelt ábra. A gerinc saggitalis görbületeinek rugószerű működése is hozzájárul az erőbehatások csökkentéséhez.

Izmok

A törzs izmai közül hatással lehetnek többé – kevésbé a gerincoszlop mozgására a hasizmok, a légzőizmok és a felületes hátizmok (utóbbiak elsősorban a felső végtag mozgatásában vesznek részt).
Azonban a mély (axialis) hátizomcsoportot tekintjük a gerinc tényleges izmainak. Ezek a vaskos izomkötegek két oldalt, a processus spinosusok és a processus transversusok ill. costariusok által alkotott vályút töltik ki. A gerincen, ill. egyes izomnyalábok alul a medenceöv hátsó medialis (középső) részén erednek, és a gerincen, a bordákon, vagy a koponyán tapadnak. (Ide tartozik a m. erector spinae, am. spinalis, a transversospinalis izmok, a mm. interspinales, a mm. intertransversarii). A gerinc és a fej egyenes tartásában, extensiojában, rotatiojában és lateral flexiojában is közreműködnek. A flexio részben aktív relaxáció eredménye. A m. spinalis járás közben a medencéhez rögzíti gerincet. A transversospinalis izmok egy része a gerinc elsődleges mozgatói által létrehozott mozgásokat csillapítják. A legkisebb izmok szerepe egyes tanulmányok szerint kérdéses, inkább a mély helyzetérzékelésben játszhatnak szerepet, vagy szalagokként funkcionálhatnak.
A mély hátizmokhoz csatlakoznak a tarkó – és nyakizmok, melyek a koponya rögzítésében és mozgatásában vesznek részt.( Ide tartozik a nyaki gerinc előtti m. longus colli, m. longus capitis, m. rectus capitis anterior et laterales.) Előre – és oldalra hajtják, rotálják, valamint rögzítik a fejet és a nyakat. A gerinc mögötti izmok a m. splenius és a mm. suboccipitales. Ezek hátra – és oldalrahajlítják, rotálják, valamint rögzítik a fejet és a nyakat. A suboccipitalis izmok feszülő szalagokként és a testtartás segítőiként is szerepelnek.
Az izmoknak egy másik, inkább klinikai mint anatómiai csoportosítása szerint megkülönböztetünk a gerinc stabilitásáért felelős (ún. stabilitásszinergista) izmokat, és elsősorban a gerinc mobilitásáért felelős (ún.mozgásszinergista) izmokat. Renyheségük esetén csökken a gerinc funkcionális kapacitása, azaz a mindennapos fizikai aktivitáshoz szükséges mozgások kivitelezése és a gerinc terhelehtősége lesz nehezített. Az intersegmentalis izmok (elsősorban a m. multifidus), az erectorizomzat és a hasizmok szerepe különösen hangsúlyos a lumbalis stabilizáció szempontjából.

A gerincvelő

A gerincvelő a központi idegrendszer lefelé eső folytatása, a canalis spinalist a foramen magnumtól (a koponya alapján levő öreglyuk) az LI-es csigolyáig tölti ki. Szelvényes felépítésű, két oldalán a hátsó gyökéren keresztül lépnek be, és az elülső gyökéren keresztül lépnek ki szelvényenként a gerincvelői idegek. A foramen intervertebralét elérve egyesül az elülső és hátulsó gyökér, létrehozzák a ganglionspinalét, és mint nervus spinalis hagyják el közösen a gerincet. Mivel a gerincvelői szelvények rövidebbek, mint az egyes csigolyák közti távolságok, a thoracalis szakasz kezdetétől lefelé a kilépő idegek először lefelé haladnak a canalis spinalisban és csak utána hagyják el a gerinccsatornát a megfelelő csigolyaközti nyílásokon. A gerincvelő hengeres szerkezetét az LI-es csigolyától lófarokra emlékeztető idegköteg váltja fel, a cauda equina. A nyaki gerincvelő 8 szelvényből áll, az első kilépés az os occipitale és az atlas között, az utolsó a C7 és Th1 között van. Ezt követi 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 1 farkcsonti szelvény.
A gerincvelő belső oszlopa, az átmetszetben lepkére emlékeztető szürkeállomány főleg a központi idegpályák átkapcsolódásait tartalmazza. Az őt körülvevő fehérállományban fel – és leszálló pályák futnak. A gerincvelő burkai az agyburkok folytatásainak felelnek meg.
A gerincvelő arteriái hosszában futnak, elől középen az a. spinalis anterior és hátul laterálisan két a. spinalis posterior fut. Ezek az a. vertebralis koponyaűri szakaszából származnak. Vért kapnak még a csigolya közti nyílásokon belépő rami spinalesekből. Közülük a legerősebb az alsó thoracalis szakszon lép be, az Adamkiewicz – féle arteria. Venás elvezetése a dura mater két lemeze között elhelyezkedő plexus venosus vertebralis internus felé történik, ahonnan a vér csigolya közti nyílásokon a plexus venosus vertebralis externusba jut, majd a v. azygos és hemiazygosba ( a test fő érrendszere) kerül.

( 1-2-3-4) a gerincvelő burkai a gerincvelőtől a csigolya felé haladva);
1. Endorachis
2. Dura mater.
3. Arachnoidea, subarachnoidealisan liquor. Az agyburkok a csigolya közti nyílásokig követhetőek.
4. Pia mater.
5. Fehér- és szürkeállomány.
6. Radix ventralis et dorsalis n. spinalis.
7. Ggl. spinale a for. Intervertebralében. Elhelyezkedhet a canalis vertebralisban és a for. vertebralén kívül is.
8. Nervus spinalis.
9. Plexus venosus vertebralis internus és zsírszövet.
10. Arteria spinais posterior.
11. Arteria spinalis anterior.
12. Arteria radicularis anterior et posteror.
13. Ramus spinalis.

BETEGSÉGEK A-TÓL Z-IG / GERINCBETEGSÉGEK

Az ágyéki gerincszakasz leggyakoribb – degeneratív – megbetegedése
A gerinc kopásos eredetű megbetegedése az öt régióból a legnagyobb százalékban az ágyéki szegmentumokra tevődik – 65–70 %-os megoszlással –, mivel a leginkább teherviselő gerincszakaszunk. Jelen írásunkban azokat a patológiai tényezőket és tüneteket foglaljuk össze, amelyek, a leggyakoribb előfordulású degeneratív eredetű specifikus okai lehetnek a lumbalis régió rendellenességeinek.
Patológiai (kóroktani) okok
Ágyéki discus hernia (porckorongsérv)
Az ágyéki discus hernia (porckorongsérv) előfordulási gyakorisága a 30-40 év közötti korosztályban a legmagasabb . A leginkább érintett szegmentum az L IV-L V, valamint az L V-S I. Még ma sem ismertek pontosan a discus herniát egyértelműen kiváltó okok.
A leggyakoribb rizikó faktorok azonban:
• Genetikai hajlam.
• Nehéz súly többször ismételt emelése.
• Gyakori törzscsavarás és előrehajlás.
• Hosszas vezetés.
• Ülő foglalkozás.
• Ismétlődő egész test vibráció.
• Akut trauma (sérülés) az ágyéki szakaszon.
A discus hernia kialakulhat, mint hirtelen létrejövő lágy hernia, vagy korral járó porckorong degeneráció következményeként, mint kemény discus hernia. A gerinccsatornában levő lokalizáció szerint lehet középen, hátul- oldalt és oldalt a foramenben. A leggyakoribb a hátulsó-oldalsó elhelyezkedés. Gyakori megfigyelésünk, hogy a porckorongsérv terminológiája, (megnevezése) értelmezése sokszor pontatlan, nem ugyanazt a morfológiai eltérést címkézi klinikus és radiológus discus herniaként. Az alábbi morfológiai osztályozás segít eligazodni a gyakran használatos terminológiai útvesztőben.
A porckorong sérvek morfológiai osztályozása:
• Bulging discus (előboltosulás): a kocsonyás mag (nucleus) hátraboltosul, de a rostos gyűrű ép marad.
• Protrusio (kiboltosulás, előesés): A nucleus excentrikusan kiboltosul, de a külső rostos gyűrű (anulus) ép marad.
• Extrusio (kiszakadás): A nucleus átszakítja az anulust, de összefügg a discus térrel.
• Sequestrátio (a kiszakadt nucleus darabkák megjelenése): A szabad porckorong darabok (fragmentumok) nem függenek össze a discustérrel.

A discus hernia nem mindig okoz tüneteket. Tünetképző akkor, ha a gerinccsatornában vagy foramenben levő ideggyököt komprimája, vagy irritálja azon spinalis elemeket, amelyek a kicsiny fájdalomérzékelő receptorokkal (érzékelő sejtek) vannak ellátva (anulus, hátulsó szalag, ízületi felszínek)
Az ideggyök fájdalmát kiválthatja az ideggyök mechanikai deformációja, kompressziója, vagy a nucleusból kikerülő kémiai irritációt, ödémát előidéző gyulladáskeltő anyagok felszaporodása. A lumbális discusherniák természetes lefolyása általában benignus. A discus hernia ideggyulladást (lumboischialgiát), alsó végtagba kisugárzó fájdalmat akkor okoz, ha a gyököt deformálja, vagy komprimálja. Ha nincs kontaktusban az ideggyökkel, akkor nincs alsó végtagba lesugárzó fájdalom, ha csak érinti a gyököt, enyhe lesugárzó fájdalmat okoz.
A discus hernia gyógyítása nem a sebészek és nem sebészek rivalizáló harcán múlik, mint ahogy érzékelhető az egyre sűrűbben megjelenő és az olvasót megtévesztő honlapok hangvételén. A kezelés kimenetele és a prognózis attól függ döntően, hogy milyen az ideggyök és porckorong egymáshoz való viszonya, a foramenben és a gerinccsatornában, valamint milyen a gerinccsatorna mérete. Az utóbbira utalunk részletesebben a fentebb hivatkozott cikkben, valamint a könnyebb érthetőség kedvéért az alábbi magyarázó ábránkon.

Tünetek:
• Kényszertartás.
• Akut derékfájdalom.
• Éles, csíkszerű gyöki (radicularis) fájdalom az alsó végtagban.
• Dermatomális érzészavar (nem mindig).
• Lehet reflex eltérés (renyhülés vagy kiesés, de nem mindig).
• Motoros károsodás, alsó végtagi izomgyengüléssel (nem mindig).
• A gyöki fájdalom általában provokálódik tüsszentésre, préselésre.
• A fájdalom csökken fekve, felhúzott térddel és behajlított csípővel.
Általában kedvezően reagál konzervatív kezelésre:
• Enyhe, vagy mérsékelt radicularis fájdalom.
• Kiszakadt discus hernia friss nucleáris állománnyal (nucleus hajlamos fokozatos felszívódásra).
• Enyhe gyöki kompresszió.
• Kicsi discus hernia.
• Ha enyhe a discus degeneratio mértéke.
• Relatíve tág a gerinccsatorna – van hely a neuralis elemek számára.
Abszolút műtéti indikáció szükséges:
• Cauda equina szindrómában.
• Hármas izomerő alatti alsó végtagi izomgyengülés esetén (paresis)
• Kétoldali alsó végtagi paresis vagy plégia (bénulás) észlelésekor.
Relatív műtéti indikációt jelent:
• Súlyos ideggyulladás tünetei, nagy discus hernia, mely nem reagál konzervatív kezelésre.
• Perzisztáló gyöki fájdalom, mely legalább hat- hetes konzervatív terápia ellenére fennáll.
• Állandósuló közepes mértékű fájdalom és érzéskiesés enyhe paresis, mely nem reagál legalább hat- hetes konzervatív kezelésre.
Fontos azt is megjegyeznünk az ismeretes nagyszámú tünetmentes discus herniák fényében, hogy erős korrelációnak kell fennállni a klinikai neurológiai kompressziós tünetek és a radiológiai jelek között a műtét indikációt illetően. Külön kiemeljük az alarmírozó cauda equina szindrómát. Nagy méretű elsősorban centrális elhelyezkedésű discus hernia a kiváltó ok, de előidézheti daganat, tályog, haematomavagy trauma. Leggyakoribb lokalizációja az LIV-LV-ös szint. A cauda equina szindróma sürgős műtéti beavatkozást igényel!

Tünetek:
• progresszív alsó végtagi motoros deficit, mely hirtelen alakul ki
• széklet, vizelet indítási és visszatartási nehézség (inkontinencia)
• végbélnyílás körüli szenzoros deficit
• lovaglónadrág típusú érzéscsökkenés.

Ágyéki gerinccsatorna szűkület (lumbalis spinalis stenosis)
Az ágyéki gerinccsatorna szűkület a gerinccsatorna bármely dimenziójában (közepén, oldalt, koncentrikusan) és a foramenekben is előfordulhat. Fontosabb megjelenési formái: veleszületett, szerzett (másodlagos) és kevert típusú. A veleszületett (kongenitális) szűk gerinccsatorna ritka oka a spinális stenosisnak, tünetek általában 30-40 év között jelentkeznek. A másodlagos (szekunder) gerinccsatorna szűkület a gyakoribb, 60 éves vagy annál idősebb korosztályban nyilvánul meg. A sárga szalag (ligamentum flavum) megvastagodása, a kis ízületek arthrosisa, hypertrophiája , osteophyta képződés, degeneratív spondylolisthesis ( csigolyacsúszás) a leggyakoribb előidéző okok. A szűkület a cauda rostok és vagy az ideggyök kompresszióját okozza. A legtöbb betegnél a progresszió lassú. A neurális elemek ischémiája, csökkent vérellátása és a durát behálózó vénás rendszer kompressziója okozta keringési elégtelenség a fájdalom kóroktani előidézője.

Tünetek:
• derékfájdalom
• alsó végtagi zsibbadás
• neurogén spinális klaudikáció (klasszikus tünet): járás közben jelentkező végtaggyengülés, diszkomfort érzés, vádli görcs, amely előrehajlásra könnyebbedik
• 60%-ban kétoldali a lábfájdalom.
A neurogén spinális klaudikációt meg kell különböztetni az érszűkületes klaudikációtól, mely nem szűnik meg előrehajlásra, általában éjjel lép fel, megállásra csökken a fájdalom. Emelkedőn felfelé menetel közben gyorsan okoz panaszokat, míg a neurogén spinális klaudikáció emelkedőn menetel közben könnyebb, mint lefelé menetel. Ezen betegcsoport állandó kontrollt, gondozást igényel, mert az irodalmi adatok szerint a kimenetel négy éves után követéssel, konzervatív kezelések után: 15%-ban javul, 70% változatlan és 15% rosszabbodik.

Degeneratív lumbális spondylosis

A lumbális strutúrákhoz köthető morfológiai eltérések az ágyéki gerincen gyakoriak a tünetmentes egyéneken is. Nagyjából 10-15%-ban említhető a specifikus tünetek okaként lumbálisspondylosis. A degeneratív gerincbetegségek patológiai történéseinek az alapja a gerinc funkcionális, spinális egységét alkotó strukturális elemeknek a károsodása. A gerinc funkcionális, spinális egysége az ágyéki gerinc mozgási szegmentuma, mely biomechanikai, fejlődéstani, élettani biokémiai és patoanatómiai egység.
Az ágyéki gerinc mozgási szegmentumát két csigolya alkotja, az őket összekötő anatómiai struktúrákkal a porckorong, kis ízületek, elülső, hátulsó szalagrendszer- és a köztük elhelyezkedő neurológiai képletek.
A spondylogén tünetek specifikus patológiai okai:
• discus degneráció (kopás)
• ízületi felszín arthrosis

szegmentális instabilitás
A discus öregedésével, kopásával, víz vesztésével együtt járó biokémiai változások idézik elő. Csökken a porckorong tápanyagellátása, megváltozik a nucleus pH-ja, és a gyulladást keltő kémiai anyagok felszaporodnak, melyek az anulust irritálják. Átrendeződik a porckorongban a nyomáseloszlás is, s mindezen mechanizmusok tehetők felelőssé a discogén fájdalom kialakulásáért.

Tünetek:
• derékfájdalom
• a fájdalom előrehajláskor fokozódik
• nem gyöki jellegű a comb elülső felszínére sugárzik
• ülés és előrehajlás közben fokozódik.
Az ízületi felszín arthrosisa párhuzamosan zajlik a discus degenerációval, először az ízület mechanikai gyulladása, majd arthrosisa alakul ki.

Tünetek:
• derékfájdalom
• a derékfájdalom mozgásra javul
• a fájdalom hátrahajlás közben fokozódik, valamint törzscsavarás, állás és séta közben
• nem gyöki jellegű a kisugárzás, a comb hátulsó felszínére lokalizálódik.
Szegmentális instabilitás.
A korfüggő porckorong degeneráció következtében a két csigolya közötti rés csökken, a szegmentumhoz kapcsolódó kis ízületekben túlmozgás jön létre, a határoló szalagok is megnyúlnak, és a mozgási szegmentumban az élettani – axiális – terhelés során instabilitás alakul ki. A szegmentális instabilitás a krónikus derékfájdalom egyik leggyakoribb oka. A spinális szegmentum kevésbé lesz ellenálló a terhelésnek, és minimális súly viselése már fájdalomfokozódással jár. A túlmozgás következtében a szegmentumot alkotó spinális struktúrák fájdalomérzékelő receptorai izgalomba jönnek és fájdalomválasszal reagálnak.
Tünetek:
• függőleges terhelésre (állásra, ülésre) fokozódó derékfájdalom
• a fájdalom két oldalt a fartájékra és combokba sugárzik
• kisebb teherhordás is már fokozza a fájdalmat.
Lumbalis spondylolisthesis (ágyéki csigolyacsúszás)

A spondylolisthesis olyan kóros állapot, amelyben az egyik csigolya elcsúszik a másikon.Ez történhet előrefelé (anterolisthesis) és hátrafelé (retrolisthesis). A csigolyacsúszás számos okból bekövetkezhet, de a két legáltalánosabb az isthmikus (a hátulsó csigolyaív pars interarticulárásán levő defektus) és degneratív típusú.
Az isthmikus vagy spondylolytikus csigolyacsúszás a csigolya hátulsó ívén (lamina) levő pars interartikulárisának defektusa következtében alakul ki. A férfi-női arány 2:1-hez. Leggyakoribb az LV-ös szinten LV-SI-es csúszást okozva. Genetikai és környezeti tényezők járulnak hozzá az isthmikusspondylolisthesis kifejlődéséhez. Ritka az újszülöttekben, a járással együtt jelenhet meg, de az előfordulási arány emelkedik az öt éves és a fiatal felnőtt kor között. Az isthmikus csigolyacsúszás a csigolya hátulsó ívén levő pars interartikulárisnak a fáradásos törése által jön létre, amelyet legtöbbször mechanikai stressz idéz elő. Azok a foglalkozások és sporttevékenységek amelyek prediszpozíciót jelentenek, az ágyéki gerinc fokozott extenziójával (hátrahajlás) járnak (evezősök, súlyemelők, búvárok, tornászok, pillangóúszók). A csúszási progresszió szerencsére alacsony százalékú. A csigolyacsúszás ezen formája a késői gyermekkorban vagy korai kamaszkorban fejlődik ki, és gyerekeknél ritkán okoz tüneteket. Felnőtteknél a defektusban a csontos túlburjánzás (kallusz képződés) lehet az a pathológiai faktor, mely a forament szűkíti és L5-ös gyöki tüneteket okozhat. A csúszás fokozatai szerint osztályozás aszerint született, hogy a felettes csigolya milyen csigolyaszélességnyit csúszott el az alatta lévőhöz képest. A csúszási grádiensek az alábbi abrákon láthatók (a piros vonal a lyzis):

Tünetek:
• Tompa égő fájdalom az ágyéki régióban.
• Ismételt előre-hátrahajlás fokozza a fájdalmat.
• A fájdalom kisugárzik a fartájékra és combok hátulsó felszínéra.
• A gyöki fájdalom ritka a kamaszkorban.
• Előrehaladott csúszásnál előfordulhat „ kacsázó” járás.
• Felnőttekben az L5-ös radikuláris tünetek jelentkezhetnek az ideg kompresszió miatt.
A csigolyacsúszás észlelésekor célszerű a gyermeket az ágyéki gerincet fokozottan igénybe vevő sporttevékenységtől eltiltani – elsősorban 50%-os csúszásnál – folyamatos megfigyelés szükséges a progresszió megítélésére. A műtéti indikáció aprogresszió mértékétől és a tünetek alakulásától függ.

Degeneratív spondylolisthesis.
Ez az elváltozás főleg az idősebbeket súlytja – 40 év fölött – a discus degeneráció és az ízületi felszínekarthrosisának a következménye. Leggyakrabban az LIV-LV-ös szintben jelentkezik. Öt-hatszor gyakrabban találkozunk az elváltozással a női páciensek körében. A női dominancia az általános szalaglazaságnak tulajdonítható. Ha discus degeneráció kialakult, a mozgási szegmentum anterolisthesisbe kerül, de ennek fokozata ritkán haladja meg a II-es grádienst és átalában kisebb mértékű, mint az isthmikus csigolyacsúszás. A klinikai megjelenés nagyon hasonlít az ágyéki gerinccsatorna szűkület tüneteihez, mely rendszerint kísérője a degeneratív spondylolisthesisnek

Tünetek:
• Derékfájdalom.
• Neurogén spinális klaudikáció.
• A betegek 50%-ban valódi L5-ös radikuláris tünetek is fellépnek az LIV-LV szintben.
• A csúszás progressziója lassú és nem korrelál a klinikai tünetekkel.

BETEGSÉGEK A-TÓL Z-IG / BETEGTÁJÉKOZTATÓK
• A gyermekkori gerincdeformitások konzervatív kezelése
• Az emberi gerincnek csak nyílirányban vannak élettani görbületei, melyek az élet során változnak, végleges formájukat a növekedés befejezésekor nyerik el. A nyaki és az ágyéki gerinc előre, a mellkasi és a keresztcsonti gerinc hátrafelé görbül. Az egészséges felnőtt ember gerince kétszeres S alakban görbült és ezek a görbületek egymást kiegyenlítik. Kóros körülmények között eltűnhetnek vagy abnormális határokon túl is fokozódhatnak a nyílirányú gerincgörbületek, jellegzetes szerkezeti eltérések mellett (Scheuermann betegség) vagy létrejöhet a gerinc kóros homlokirányú elhajlása, ferdülése ún. scoliosis. Mindez kísérő tünete, szövődménye lehet számtalan kórképnek, de legtöbbször mint önálló kórkép fordul elő.

 

• Az egészséges gerinc

• Tartási rendellenességek
• A fejletlen, gyenge izomzatú gyerekeknél különösen az iskolás – és serdülőkorban a gyors növekedés következtében hanyag, helytelen testtartás alakulhat ki. Megerősödhetnek, ill. csökkenhetnek az élettani görbületek, vagy a gerinc oldalirányban el is görbülhet.

• A hanyag tartás típusai

• Szűrővizsgálatok során a gyerekeknél nagy százalékban mutathatóak ki ezek a jóindulatú, kisebb-nagyobb elváltozások. Ezek a fiatalok igen gyakran feltűnően kerekhátúak, vállaik előreesnek, csapottak, mellkasuk lapos, hasuk elődomborodik, fáradékonyak, nehezen tanulnak. Hanyag tartásnál a gerincen nem alakulnak ki rögzült deformitások, a csigolyaszerkezet nem mutat eltérést, nem romlanak, nem kell őket gyógyítani. Ilyen esetekben rendszeres tornával, izomerősítéssel, sporttal elérhető az izomzat megerősödése és a tartás normalizálódása.

• Szerkezeti scoliosis.
• A szerkezeti, strukturális scoliosis nem csupán a gerinc oldalirányú elgörbülését, hanem azzal egy időben a gerinc torzióját , az egyes csigolyák vízszintes síkban történő elcsavarodását és a nyílirányú görbületek csökkenését is jelenti. A csavarodás következtében a görbületnek megfelelően púp jelenik meg. A púpot a mellkasi szakaszon a bordák, az ágyéki szakaszon az elcsavarodott csípőizmok hozzák létre. Az elváltozás előrehajló betegen jól vizsgálható. Legtöbbször a háti gerinc deformálódik, de megváltozik az egész mellkas alakja is.

• Gerincferdüléses gyermek
• Különböző típusa van a szerkezeti scoliosisnak. A beteg alakja attól függően változik, hogy hol helyezkedik vagy helyezkednek el a görbületek. A gerinc bármelyik szakaszán megjelenhetnek kóros görbületek, leggyakrabban azonban a jobb oldalon és a háti szakaszon. A háti görbületeknél eltérhet a vállak magasága egymástól, a görbület oldalának megfelelően a lapocka kiemelkedik, míg a másik odalon ellaposodik, besüllyed. Az ágyéki görbületek esetén feltűnő lehet a derékasszimetria, lebillenhet a medence.

• A strukturális scoliosis típusai
• A strukturális scoliosis bármely életkorban kialakulhat. Minél korábban jelentkezik, várhatóan annál nagyobb lesz a végleges nagysága a növekedés befejeződésekor. A szerkezeti scoliosisok 80 %-a ismeretlen ún. idiopathias eredetű, s elsősorban a lányoknál fordul elő. Az ismeretlen eredet azt jelenti, hogy nem ismerjük a kiváltó okot, ezért kialakulásukat sem tudjuk megakadályozni. A korai felismerés és a megfelelő kezelés jelenti a védekezés egyetlen hatásos módját. Az idiopathias scoliosis rosszabbodása összefügg a gerinc növekedésével, a beteg biológiai érettségével. A lányok csontérése általában az első menses megjelenését követő két évben fejeződik be. Magyarországon ez átlagosan a betöltött 15. életévet jelenti. Fiúknál a csontérés 1,5-2 évvel később következik be.
• Gyanús esetekben feltétlenül ajánlott a gerincről kétirányú, röntgenfelvételeket készíteni álló helyzetben!


• A kétirányú teljes gerincfelvétel

• A gerincferdülés nagyságát Cobb módszerével, fokokban mérjük, minél nagyobb az érték, annál nagyobb a ferdülés. Ha a betegnek nincs scoliosisa, az érték nulla.
• 0-10 Cobb fok közötti nagyságú görbületeket megfigyeljük.
• 10-20 Cobb fok közöttieket már célzottan, gyógytornával kezeljük. 20-45 Cobb fok közötti görbületek korzettkezelést (műanyag fűzőkezelést) és célzott gyógytornát igényelnek.
• 45-50 Cobb fok feletti görbületeknél azonban már csak a műtéti beavatkozástól várható jó eredmény.

• 30 Cobb fokos görbület

• Ismernünk kell a Risser jel nagyságát is, amely a biológiai érettségről ad felvilágosítást (Risser stádiumok: 0 -4). A Risser jel a csipőlapát felső, külső szélén megjelenő csontmag.
• A biológiai érés folyamán ebből a csontmagból, csont vonal lesz, és a biológiai érés végén a külön csontvonal eltűnik, hozzá csontosodik a csipőlapáthoz. A gyermek gyors növekedése, a görbületek hirtelen rosszabbodása a Risser 3 stádiumig várható, általában eddig ajánljuk a korzettkezelést.
• Fontos feladat, hogy a kezdeti, jól kezelhető gerincferdüléseket kiszűrjük, kezeljük, gondozzuk. Kimutatható rosszabbodás esetén minél hamarabb el kell kezdeni az ún. korzettkezelést (műanyag fűző). A sikeres kezeléshez megfelelő korzettet kell választani. A ma használatos korzettek – egyedi méretvétel után- magas hőre lágyuló műanyagból készülnek.
• Könnyűek, kellemesen viselhetők, higiénikusak, rejtve maradnak a ruha alatt, hordásuk a normális életvitelt nem akadályozza. Ez fontos szempont, hisz legtöbbször több évig kell éjjel–nappal hordaniuk a gyerekeknek. Természetesen a napi tisztálkodáshoz, gyógytornához levehetők.

• A Cheneau korzett
• A korzettkezelés célja a minél nagyobb és tartósabb korrekció elérése!
• Európában leggyakrabban a Cheneau korzettet alkalmazzák, amely egy aktív, derotációs korzett. A korzett oldalirányú nyomóerőt fejt ki a görbület csúcspontjára. A Cheneau korzett nem szűkíti a légzésfunkciót, nem befolyásolja a hasi szervek működését, nem akadályozza az egészséges testmozgást.
• A beteget 3-4 havonta ellenőrzésre kell hívni, hogy az állapotváltozásnak (testnövekedés,hízás, gerincferdülés változása) megfelelően igazíthassuk a korzetteket. Általában évente készül a gyermekekről kétirányú teljes gerincfelvétel és ha szükséges ekkor cseréljük a korzetteket is. Iskolai testnevelésen a betegek korlátozás nélkül részt vehetnek, iskolai gyógytestnevelés nem szükséges. A versenyszerűen végzett sport a korzettkezelés ideje alatt nem javasolt. Különösebb pályaválasztási korlátozottság nincs.
• Hazánkban a jelenleg hatályos szabályozás szerint, aki gerincferdülés miatt korzettet visel, emelt összegű családi pótlékra és közgyógyellátásra jogosult.
• Az ehhez szükséges igazolásokat a kezelőorvos állítja ki.
• A korzett viselését speciális gyógytornával kell kiegészíteni, amelyet egyénileg tanulhat meg a beteg Schroth kezelésben jártas gyógytornásztól. A Schroth gyakorlatok elsajátítása nem kis koncentrációt és fejlett testtudatot igényel, ezért általában csak 8 éves kor felett alkalmazható sikerrel. Felső életkori határ nincs. A korrekciós gyógytorna fontos része az ún. „forgató légzés”, mely a levegővételt a kóros görbületekkel szemben lévő mélyebb területek , az ún . „völgyek” felé irányítja, kilégzés során pedig a görbült gerincet feszíti, húzza össze. A deformitás miatt megváltozott hosszúságú és erejű izmokat célzottan a korrekció létrehozására és fenntartására edzi. A gyógytornász nagy segítség a gyerekeknek és a szüleiknek, gyakori találkozásaik révén, sokat segíthet a korzett viselésének betanításában, tanácsaival, támogató segítségével jelen van az egész kezelés során.


• Scheuermann betegség
• A Scheuermann féle betegség a nyílirányú görbületek alakját változtathatja meg, bárhol a gerincen előfordulhat. Az alakváltozást a jellegzetes szerkezeti eltérések okozzák. A betegség igen gyakori, különböző statisztikai adatok szerint előfordulása 5-15 % között mozog. Átmeneti, ismeretlen eredetű csontosodási zavar, melynek következtében a csigolyaszerkezet meggyengül és a csigolyák előrefelé, ék alakban deformálódnak,a csigolyatestek széle egyenetlenné válik, szélükön sclerosis jelenik meg és a csigolyák közötti rések is beszűkülnek, gyakran látunk ún. Schmorl féle, kör alakú (borsóra emlékeztető) benyomatokat a csigolyatestekben.

• Jellegzetes röntgen tünetek
• Kezdeti szakaszban könnyű elnézni, ilyenkor a gerinc még mozgékony, nincsenek a későbbi szakaszra jellemző, rögzült kóros görbületek. Tartáshibásnak minősítik a betegséget, és kezelés nélkül hagyják! A betegség 10-12 éves korban kezdődik, ekkor jelennek meg a szerkezeti eltérések a gerincen. Kezdetben enyhe formában, de a jellegzetes elváltozások, álló helyzetben készült oldalirányú röntgenfelvételen már ekkor jól kimutathatók. Fiúk, lányok közel azonos gyakorisággal betegszenek meg. A betegség gyakran öröklődik.
• Az esetek többségében a háti gerinc érintett, fokozódik a háti domborulat és egy kifejezett, rögzült ún. kerek hát deformitás jön létre. Az ágyéki gerinc megbetegedése jóval ritkább, ilyenkor az élettani görbület elsimulnak, oldalról a beteg szokatlanul egyenesnek tűnik, ún. lapos hát jön létre. Súlyos esetben az élettani irány megfordulhat és a háti domborulatból homorulat, az ágyéki homorulatból domborulat jöhet létre.

• Kerekhát



• Laposhát

• A görbületek nagyságát Cobb szerinti mérjük, dokumentáljuk.
• Az ismeretlen kóreredet miatt oki terápia természetesen nincsen, gyógyszeresen nem befolyásolható a betegség. Magától értetődően minden fejlődésben lévő szervezetnek fokozott szüksége van D vitaminra és Ca – ra, ezek adása javasolt.
• A Scheuermann betegséget nagyon jól lehet korzettel kezelni, különösen a kezdeti szakaszban. Az ajánlott korzett típusa természetesen függ a betegség helyétől.
• A háti formákban Gschwend korzett, az ágyéki formákban Boston korzett javasolt.

• Gschwend korzett

• Ha a betegség strukturális scoliosissal társul, ami szintén gyakran fordul elő, adhatunk Cheneau korzettet is.
• Kontroll vizsgálatok 3-4 havonta, röntgen ellenőrzés évente ajánlott, korzett csere általában évente, de ha az állapotváltozás szükségessé teszi gyakrabban is lehetséges. A korzettet éjjel-nappal, folyamatosan hordani kell. A kezelés a növekedés befejeződéséig, a biológiai érettség eléréséig tart. A szükséges korzett közgyógyellátásra, térítésmentesen felírható.

• A kezelés fontos része a rendszeresen, naponta végzett speciális gyógytorna. Fontos a teljes gerinc több irányú átmozgatása, a feszes izomcsoportok nyújtása. A Schroth terápia itt is nagy hatékonysággal alkalmazható. Kiegészítésképpen más módszerekből átvett gyakorlatok (kúszóhelyzetek), lányoknál művészi tornából kölcsönzött elemek is segíthetik a mozgásterápiát.
• Súlyos, elhanyagolt esetekben a betegség műtéti korrekciója is lehetséges.
• A versenyszerűen végzett, gerincet különösen terhelő sportok kerülendők. Iskolai testnevelésen a beteg részt vehet, ha nincsenek panaszai (fájdalom), iskolai gyógytestnevelés nem szükséges. Nagyon fontos a megfelelő pályaválasztás. Nem ajánlott szakmák: varrónő, csecsemőgondozó, óvónő, fodrász, szakács, kőműves, hentes, autószerelő.
• Felnőttkorban gyakran jelentkezik fájdalom, kopásos gerincpanaszok, gerincsérv, csontritkulás. Ezek a szövődmények is jórészt elkerülhetők rendszeres gyógytornával, mozgással, megfelelő pályaválasztással.
• További információkat a : www.gerincferdules.hu honlapon találhatnak.

GERINCBETEGSÉGEK / OKOK-TÜNETEK
Prezentációnkat azokkal a gerinc rendellenességekkel (ez esetben a degeneratív kórképpel) kezdjük, mely miatt a páciens leginkább orvoshoz fordul, s mely betegségcsoport és az azt kísérő tünet együttes életünknek leginkább természetes velejárója.
A gerincbetegségek és a társuló fájdalom – mely minden gerincszakaszt érinthet – oka csak az esetek 10-15%-ban köthető biztos anatómiai elemekhez, élettani változásokhoz. Az előfordulási arányokat a gerincbetegségek gyakoriságával foglalkozó cikkünkben már említettük, és a fentiekben kitértünk a ma leginkább elfogadott osztályozási rendszerre is. A gerincbetegségekkel kapcsolatban a probléma gyökere, hogy gyakran betegségnek véljük azt is, amikor csak nyak-, hát- vagy derékfájdalom jelentkezik, amely csupán egy tünet, hisz a fájdalom forrása nem köthető biztos spinális (gerinc-eredetű) struktúrához.
Ez utóbbi tünet nehezen megfogható és nehezen magyarázható, ezért a gerincbetegségekkel foglalkozó szakemberek különböző címkékkel látták el, mint mechanikai eredetű nyak/hát/derék, vagy idiopáthiás,vagy nem meghatározható (azaz nem specifikus) nyak/hát/derékfájdalom, mely mindig benignuslefolyású és az esetek nagy százalékában spontán gyógyul. A problémát még tetézi, hogy a degeneratív gerincbetegségek esetén sokszor igen laza az összefüggés a radiológiai elváltozások (ez elsősorban a hagyományos röntgen diagnosztikára mondható el) és a panaszok között. A kutatás homlokterében áll továbbra is, hogy keressük az összefüggést a radiológiai vizsgálatok eredményei és a beteg tünetei között a nem specifikus gerinc rendellenességek esetében.
E rövid felvezetőt azért írtuk, hogy senki ne érezze kezelőorvosában a bizonytalanságot, ha az orvos az akut gerincpanasza kezdeti szakában nem mond mindig pontos diagnózist csak tünetei kezelésben részesíti, hisz valószínű nincs is kimutatható ok, csak a spinális szövetek, az izomzat,az ízületek túlterhelése okozza a fájdalmat, mely ideális esetben 1-2 hét alatt elmúlik. Az eltérő anatómiai felépítés és a speciális funkció miatt a gerinc egyes szakaszai külön kerülnek tárgyalásra.
Cervicalis régió (nyaki szakasz)
Patológiai (kórtani) okok.
Cervicalis spondylosis és stenosis.
A spondylosis a gerinc kopásával, öregedésével együtt járó folyamat .A radiológiai elváltozás a 65 évesnél idősebb betegek 95%-ban mutatkozik. Nőkön gyakoribb és súlyosabb. A spondylosis általában progrediáló folyamat, dinamikája előre nem jósolható meg, a páciensek zöme a radiológiai eltérések ellenére tünetmentes marad. A leggyakoribb a C V-C VI-os intervertebrális résben, ezt követi C VI-C VII. szint, ugyanis az említett két régió a cervicalis gerinc legmozgékonyabb szegmentuma.
Az intervertebralis discus korfüggő elváltozásai – a nucleus víztartalmának csökkenése – a szegmentum degeneratív kaszkádját (láncreakciót indít el) és a mozgásszegmentum progresszív károsodásához vezet. A mozgási szegmentum alatt értendő az intervertebralis discus, a két határoló csigolya, a két ízületi felszín és a két uncovertebralis ízület (a Luschka-ízületek), melyek az egyik nyaki csigolyatest és az alatta lévő csigolya ívének bázisai között a csigolya hátulsó-oldalsó széle mentén helyezkednek el, valamint az őket körülvevő izom- és szalagképletek. A mozgási szegmentum egy szorosan összefüggő funkcionális és biomechanikai egység, s bármelyik anatómiai komponens sérülése érinti a szegmentum összes alkotóelemeinek változását.

A mozgási szegmentum csontos váza
A porckorong víztartalmának és rugalmasságának csökkenése a discus rés szűkületéhez (discopathia), a porckorong protrusiojához vezet, ezáltal a szegmentumban mikroinstabilitás alakul ki, majd a csigolyák széli részein csontos felrakódás (spondylosis), az ízületi felszíneken és az uncovertebralis ízületekben mechanikai gyulladás okozta arthrosis, osteophyta-képződések (spondylarthrosis), és másodlagos foramen valamint gerinccsatorna szűkület jön létre, csökkentve a teret a gerincvelő és az ideggyök számára.

A degeneratív stenosis általában korfüggő, akkor van jelentősége ha tünetet okoz. A stenosis létrejöhet abban a kis csatornában amelyben az ideggyök fut, (foramen intervertebrále) és a gerinccsatornában (canalisban) – amelyet a gerincvelő tölt ki – annak középső valamint oldalsó részében. A spinalisstenosis lehet veleszületett és másodlagos (szerzett). Az utóbbit okozhatja degeneratív folyamat, discushernia, daganat, trauma, instabilitás, vagy öröklődő megbetegedés.
Meg kell említeni a nyaki gerinc szakasz hátulsó szalagjának (ligamentum longitudinale posterior) öröklődő elcsontosodását, mely ritka kórkép szerencsére (az ázsiai lakosság 2%-át érinti,)de találkozunk vele és gondolni kell rá. Az elcsontosodott szalag idő előtt szűkíti a gerinccsatornát és komprimálja a gerincvelőt.
Tünetek
A nyaki gerinc megbetegedéseinek elsődleges tünete a fájdalom, mely felléphet akutan (három hónapon belüli időtartammal), de lehet krónikus (három hónapon túli)is. Jellegzetes szinte mindig kísérő tünet az izomspazmus, amihez társulhat az ideggyök kompressziója következtében radiculopathia(felső végtagba kisugárzó fájdalom), a gerincvelő kompresszió okozta myelopathiás tünetegyüttes, az artéria vertebrális működészavara miatt fellépő vertebrobasiláris inszufficiencia –szédülés, valamint a szimpatikus dúclánc irritációja (izgalma) okozta egyéb színes vertebrogén tünetek és panaszok . A tünetek előfordulnak külön-külön vagy keverten.
Axialis ( centrális vagy lokális) nyaki fájdalom- cervicalgia
Tisztán a nyaki régió ill. a környező lágyrészek, izmok fájdalmával jár, eredete szerint lehet specifikus, a tünetekkel korreláló okok (discus hernia, segmentalis instabilitás, trauma, degeneratív elváltozások stb.) következtében, és nem specifikus amikor a tünetekkel korreláló kórokot nem sikerült kimutatni. Elsődlegesen izom – vagy szalag feszülés, túlterhelés okozza.
Jellegzetessége:
• A fájdalom visszatérő.
• A nyaki régió merev, kényszertartás alakulhat ki.
• A fájdalom mozgásra fokozódik.
• Nem gyöki eredetű a kisugárzó vállfájdalom.
• Általában a kora reggeli órákban erősebb.
• Hirtelen vagy fokozatosan kezdődik.
• Nem túl erős mélyen érzett fájdalom.
• Hátsó nyaki régióra lokalizálódik.
Cervicalis spondyloticus gyöki fájdalom (radiculopathia)
A spondyloticus gyöki fájdalom a mozgási szegmentum degeneratív folyamatának általában a kései stádiumában lép fel. Mindig specifikus. A csigolya véglemezeinek az ízületi felszíneknek és az uncovertebralis ízületeknek osteophytosisa (csontos felrakódása) által, melyek szűkítik a foramen intervertebrálét, ahol az ideggyök halad át. Ha az ideg nem tud mozogni a rendelkezésre álló térben, a kompresszió következtében létrejövő gyulladásos biokémiai változások jelentős fájdalmat generálnak.
Jellegzetessége:
• Radicularis (gyöki fájdalom), éles, csíkszerű, mélyen érzett dermatómás fájdalom.
• Szegmentális érzészavar kíséri.
• A felső végtagi izomcsoportok gyengülése (gyöki beidegzéstől függően).
• Gyengébb vagy kiesett reflexek a felső végtagokon.
Az un. neurológiai deficittünetek (kiesési tünetek) külön-külön vagy együttesen kísérhetik a radiculopathiát, attól függően, hogy melyik gyök károsodott eltérő a klinikum. A felső gyöki érintettségnél nyakszirti, tarkótáji fájdalom, fejfájás, arcizom és fülcimpa fájdalom is jelentkezhet. A leggyakoribb gyöki irritáció okozta fájdalom lokalizációt, reflexeltérést, érzészavart és izomgyengeséget az alábbi táblázatban és képen szemléltetjük.

 

Cervicalis myelopathia (a gerincvelő működészavara)
A nyaki gerincvelő különböző okokból bekövetkező összenyomása miatt kialakuló jellegzetes tünetegyüttes, mechanikai kompresszió és vaszkuláris inszufficiencia (elégtelenség) következtében. Kiváltó ok akut esetben lehet nagy diszkusz hernia vagy trauma, krónikus esetben a cervicális régió súlyos degeneratív elváltozása vagy a hátsó hosszanti szalag elmeszesedése. A legtöbbmyelopathia lassan alakul ki, de nincs könnyen definiálható lefolyása. Ezeket a betegeket szorosan kell követni radiológiailag és klinikailag, hogy a műtéti beavatkozás megfelelő időpontban és stádiumban történjen meg. A tünetek a gerincvelő kompresszió mértékétől és a fennállás időtartamától függően változnak.

Jellegzetessége:
• Zsibbadt, ügyetlen, fájdalmas kezek.
• Írásnehezítettség.
• A felső végtagokon csökkent motoros vagy szenzoros funkció észlelhető.
• Korai szakban diszkrét változások jelentkeznek a járásban, egyensúlyban.
• A járás bizonytalanná válik.
• Késői szakban progresszív tetraparesis (a négy végtagot érintő részleges bénulás) fejlődhet ki.
• Késői szakban bél-és hólyag működési zavarral társulhat.
Egyéb spondylogén tünetek és panaszok
Ezeket a tüneteket okozhatja ideggyöki kompresszió, az artéria vertebrális (a nyaki csigolyák,és ízületek által képzett csatornában futó fő ér) bármilyen okból bekövetkező összenyomása, vagy a környező szimpatikus rostok irritációja.
• Fejfájás és tarkótáji neuralgia, mely gyakran kiterjed a szem régiójára. A fájdalom tompa és kínzó, általában erőlködéskor, a fej mozgatásakor fokozódik. Gyakran indul felkeléskor, és rosszabbodhat a nap során.
• Pseudo angina pectoris.( nem valódi kardiális eredtű angina) A C6 és C7 magasságában kialakult rendellenesség, idegi és izomeredetű fájdalmat és valós érzékenységet okozhat a szívtájékon és a lapocka régiójában. Ez felveti az angina pectoris gyanúját. A fájdalom lehet szorító, mozgásra fokozódhat, leterjedhet a karokra a kis újji oldalra, súlyosbodhat a nyak mozgatásakor és társulhat a nyaki izmok spazmusával. (elsődleges azonban a kardiális eredet kizárása)
• Szemtünetek. Látásélesség csökkenése, időnként megjelenő homályos látás amely a nyak helyzetváltoztatásakor enyhül, fokozódó könnyezés, egyik vagy mindkét szemben érzett fájdalom, a szem helyzetének a beteg által történő furcsa leírása (nyomásérzés vagy a szem besüllyedésének érzése), mind gyakori tünetek. Legvalószínűbb oka az artéria vertebrálist körülvevő szimpatikus idegek izgalma.
• Hallás – és egyensúlyzavar. A járás, testtartás, egyensúlyozás nehézsége fülzúgással és átmeneti vagy állandó halláscsökkenéssel és a vascularis inszufficientia egyéb jeleivel mind a létrejövő érspazmus, vagy a fennálló artéria basilaris rendszerét érintő obstrukció( elzáródás , szűkület) eredményei.
• Nyelési panaszok. Nem megszokottak a cervicalis szindrómákban de előfordulhat- gondolnunk kell rá .Oka izomspazmus, a garat vagy a nyelőcső összenyomatása elülső osteophyták által.
Jelentkezhet még: szívdobogás érzés, tachycardia.( C4-es gyök izgalma esetén)szédülés, émelygés, verejtékezés.
Discus hernia
A nyaki gerincbetegségek okai között külön említjük az un. lágy discus herniát. Az akut herniáció leggyakoribb a 30-50 éves férfiak körében. A kemény discus hernia – a discus degneráció következménye – az 55 évnél idősebbekben és nőknél alakul ki elsősorban. A kóroki tényezőket a fentiekben említettük.
Általában hirtelen kezdődik, nagyobb erőbehatásra, rossz mozdulatra vagy traumára-típusosan autóbaleset során ostorcsapás sérüléskor. A herniált (előboltosuló) lágy nucleus mechanikusan deformálja a gangliont , vagy az ideggyököt, ez az egyik oka a heves fájdalomnak, másrészt az anulust áttört nucleusból gyulladást keltő kémiai anyagok szabadulnak fel, ideggyöki izgalmat, okozva. A discushernia elhelyezkedése alapján lehet mediális, foraminális és posterolaterális,- a leggyakoribb a posterolaterális lokalizációjú. és elsősorban a CV-CVI valamint a CVI-CVII-es szintben. A legtöbb akut lágydiscus hernia javul konzervatív nem műtéti kezelésre.
Tünetek
A tünetek melyek akutan lépnek fel, nagyjából azonosak mint a spondylogén tünet együttesben leírtak, csak kezdetben intenzívebbek és jelentősebb mozgáskorlátozottsággal járnak.
• Középvonalas nagy hernia ha a gerincvelőt nyomja okozhat myoelopathiás tüneteket.
• A foraminális és posterolaterális discus hernia szimptómái ugyanazok mint a spondylogén radiculopathiában leírtak: motoros,- szenzoros-reflexeltérést okozva a felső végtagokon külön-külön vagy keverten.

Lágy posterolateralis discus hernia
Címkék: cervicalis régió, lágy discus hernia, mozgási szegmentum, myelo
A nyaki fájdalom okai és következményei után a háti szakaszon jelentkező fájdalom degeneratív okaival foglalkozunk.
A háti szakaszon jelentkező fájdalom degeneratív gyökereit kívánjuk feltárni Önöknek.
Thoracalis régió (háti szakasz)
Pathológiai (kórtani) okok:
Thoracalis spondylosis, stenosis és discus hernia.
A háti fájdalom ritka a két legmobilisabb gerincszakaszhoz képest, csupán 4%-os az előfordulási gyakorisága. Ennek oka, hogy kevésbé mobilis háti gerincszakasz a bordák alkotta mellkassal jelentős stabilitást biztosít a régiónak, s egy traumás sérüléshez például lényegesen nagyobb energia szükséges, mint a cervicalis és lumbalis gerincszakaszon.
Számos radiológiai tanulmány szerint a thoracalis degeneratív eltéréseket a tünetmentes betegek 73%-ban lehet kimutatni. A tüneteket okozó discusok előfordulását 1 az 1 millió arányban lehet becsülni. A szimptómás egyének általában 30–35 évesek. A thoracalis discus betegségek kóroktana többnyire a porckorong kopásából kiinduló degeneratív folyamat, vagy lágy discus hernia. A háti elváltozásokat az egyszerűség kedvéért az alábbiak szerint osztályozzuk:
• Thoracalis spondyosis
• Thoracalis stenosis(szűkület)
• Thoracalis discus hernia
1.Thoracalis spondylosis.
A thoracalis gerinc degeneratív elváltozásai is korfüggőek, előrehaladott degenerációra utalnak azintervertebrális discus rés csökkenésével, a spondylotikus elváltozásokkal, osteophytákkal a csigolyatest oldalsó, elülső és hátulsó részén, valamint az ízületi felszínek arthrosisos túltengésével. Lassan progrediáló folyamat. Neurológiai tünetek nélkül észleljük általában, s mivel a bordák stabilitást biztosítanak az instabilitás vagy spondylolisthesis ritka a thoracalis gerincen.
Tünetek:
• Axiális (centrális) fájdalom lokálisan.
• Radiculopathia (gyöki fájdalom). Övszerű, mellkasi hasi területre sugárzó fájdalom, mely mozgásra függőleges terhelésre általában fokozódik, s a panaszok szintje megfelelhet a betegség anatómiai lokalizációjának, döntően a thoracalis X-es csigolya magasságában.
• (Utánozhatja a hasi vagy a mellkasi szervek fájdalmát, összetéveszthető a kardiális eredetű fájdalommal)
A thoracalis ideggyökök (Th2-11) kompressziója rendszerint nem okoz klinikailag értékelhető szenzoros vagy motoros neurológiai kiesési tüneteket, hisz nehéz lenne érzékelni az intercostalis (bordaközti) izmok gyengeségét.
2.Thoracalis stenosis
A stenosis lehet kongenitális (veleszületett) vagy szerzett, másodlagos. A szekunder (vagy másodlagos)stenosis a discus degeneráció késő stádiumában keletkezik. Ha rárakódik a veleszületett stenosisra, a tünetek hamarabb jelentkeznek és súlyosabbak. Gerinccsatorna szűkületet okozhat a hátulsó hosszanti szalag meszesedése – a cervicalis régióban leírtakhoz hasonlóan – de megjelenése ezen a szakaszon még ritkább.
A stenosis formája lehet centrális a gerinccsatorna középső részét érintve elsősorban, vagy foraminális az ideggyök lefutása mentén. Ha a degeneratív elválozások csontos komplexumai szűkítik a gerincvelő rendelkezésére álló teret myelopathiás tünetegyüttest okozhatnak a mechanikai kompresszió vagy a vasculáris elégtelenség következtében.
Tünetek:
• Myelopathia.
• Alsó végtagokon gyengeség.
• Instabil bizonytalan széles alapú járás.
• Egyensúlyzavar.
• Fokozott reflexek az alsó végtagokon.
• Súlyos esetekben hólyagműködési zavar is felléphet.
A myelopathia önmagában nem fájdalmas, de egyidejű radiculáris és axiális fájdalommal társulhat.
• Radiculopathia tünetegyüttese ugyanaz, mint a thoracalis spondylosisnál leírtak.
3.Thoracalis discus hernia
A háti porckorong sérv ritka, az összes esetek 2%-a. A felső thoracalis szakaszon a discus hernia ritka, legtöbbször a háti-lumbális átmenetben fordul elő- a legmobilisabb háti szakaszon a ThXI-XII és Th XII-LI-es szintekben. A lágy discus herniák leginkább traumás (sérüléses) epizódhoz kötött, hirtelen fordulás, hajlás idézi elő. A gerinccsatorna a háti szakaszon keskenyebb, mint a cervicalis vagy lumbális gerincen, így hamarabb következik be mindkét alsó végtag paresise (gyengesége) de kétségtelen sokkal nagyobb erőbehatásra.
Lokalizáció szerint a hernia lehet centrális, amely leginkább gerincvelői kompressziót és myelopáthiát okoz, a paramediális (a középvonalon kívüli) discus hernia felelőssé tehető a myelopathiáért és radiculopathiáért, és foraminális discus pedig izolált ideggyöki kompressziót okoz jellegzetes gyöki tünetekkel.
Tünetek:
• Axiális fájdalom.
• Myelopathia.
• Radiculopathia.

Rólunk mondták

Feltöltődtem, megerősítést kaptam, hogy jó úton járok. Az tetszett a legjobban, hogy itt én vagyok a főszereplő 🙂 Nagyon fontos, hogy megismerjük
magunkat, és hogy felfedjük a képességeinket az előrejutás érdekében. Izgalommal, kíváncsian vártam a találkozót. Kezelés közben nagyon jól éreztem magam,
tényleg figyelsz arra, amit mondok, remek beszélgetőpartner vagy, és bízok benned. 🙂 Utána feltöltődve éreztem magam, és tettre késznek. Úgy vélem a lelki dolgok hatnak a testünkre, életünkre. Ezek felfedezése nagyon izgalmas. Közvetlen volt a hangulat, így az ember bátrabban, őszintén megnyilvánulhat. Nincs görcsösség. Csak rólam van szó, az ember fontosnak és különlegesnek érzi magát.(Sőt megtudja, hogy feladata van, és hogy nem véletlenül van ott, ahol)

B.A.

28 éves

„Életem legmélyebb pontján találkoztunk. 4 hónap sem telt el és életem eddigi legmagasabb pontján vagyok :)”

Drága Tündi,  Tudom és hiszem, hogy nincsenek véletlenek, én mégis véletlenül mentem be arra a helyre ahol megismertelek. És milyen jó, hogy az élet arra sodort, megváltoztattad az életemet. Valami örökre megváltozott bennem, körülöttem, mióta hozzád járok. Életem legmélyebb pontján találkoztunk. 4 hónap sem telt el és életem eddigi legmagasabb pontján vagyok 🙂 Biztos vagyok benne, hogy van még sokkal, sokkal feljebb is, általad stabilan állok és várom a rám váró csodálatos feladatokat, amikkel már mosolyogva állok szemben, félelem és kishitűség nélkül.

K. Adrienn

Budapest

„Számomra a legmeglepőbb, hogy gyorsan jutottunk el a valódi problémámig. Nem kellett felesleges köröket menni, tűpontosan sikerült kideríteni, mi az, ami valójában nyomaszt.”

Nem érzem magam egy közvetlen embernek, de Tündivel elég hamar sikerült megtalálnom a közös hangot. Jól tud felszínre hozni gondolatokat, rávezetni megoldásokra. Természetesen jön a kezelés során a spirituális vonal, nem ilyen elvont és erőltetett módon. Jó és érdekes tapasztalás a kineziológia, nem gondoltam, hogy tényleg ennyi mindent képes oldani bennem. Egészen egyszerű dolgokban köszön vissza a mindennapi életben, hogy inkább érdemes engedni, elengedni pl. a gyerek hisztijét, a vitákat, a keserű megjegyzéseket. Könnyebben megy az életem, ha ezeket az apró dolgokat jobban tudom kezelni.

L.T.

34 éves

Életünk során sokszor eljutunk arra pontra ,amikor azt érezzük, hogy minden összejött, valami hiányzik vagy csak azt érezzük, hogy valamin változtatni kellene mert nem vagyok boldog. El és belefáradtam, mozdulnék is , meg nem is! Rájöttem, hogy csak én tudok változtatni, az első lépés a legnehezebb.Ha elfogadjuk a külső segítséget , ami nem abban rejlik, hogy "mit csinálj", inkább csak arról szól, hogy indulj el valamelyik irányba ,az-az igazi elindulás! Én ehhez kaptam energiát Tünditől, hogy merjek dönteni és indulni tovább! Nagyon hálás vagyok és köszönöm, hogy találkoztunk! 

B. Ilona

Hódmezővásárhely

Megálmodtam, hogy Téged kell megkeresselek, és a teljes kétségbeesés vezérelt.   Nem voltak elvárásaim, csak próbálkoztam, és csak most látom milyen rossz állapotban voltam, amikor elkezdtük a kezelést.  Nagyon tetszett a közvetlen hangnem és a maximális rám figyelés és segíteni akarás, amit a
kezelések során tapasztaltam. Így utólag visszatekintve rendkívül rossz mentális állapotban voltam, amikor elkezdtük a kezelést és fokozatosan érted el, hogy szeressem és tiszteljem magam és fogadjam el a megváltoztathatatlant.  Van önbizalmam, van hangom, és keresem a lehetőségeket a továbblépésre, szerintem már különleges vagyok.

Ildikó

60 éves

"Önértékelési és bőrproblémák miatt fordultam Tündihez. Ezek a problémák már az életem minden területére kihatottak sajnos, így muszáj volt segítséget kérnem. Az első kezelés nagyon jó hangulatban telt és már utána sokkal energikusabbnak éreztem magamat. A kezelések előrehaladtával egyre több energiát, motivációt érzek magamban, kezdem visszanyerni régi önmagamat, ezáltal egyre lelkesebb vagyok, és érzem, h érdemes ezt az "utat"; folytatnom, mert csak nyerhetek."

F. Tünde

Budapest

"Tünde szakértelmével sikerült olyan mélyen megbúvó rossz hiedelmeket és érzelmi béklyókat felszínre hozni és eloszlatni, amelyek sokáig visszahúzták az életemet. De már nem. Csak ajánlani tudom."

Sz. Attila

Budapest

Kérdése van?
Küldje el és hamarosan válaszolok.

1133 Budapest, Hegedűs Gyula utca 104.

GERINC MANUFAKTÚRA
BUDAPEST

VARGA JÁNOS
Gerinc-Lélek Specialista